Gyakran ismételt kérdések

Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, tömeges megbetegedést okozó COVID-19 fertőzés miatti humán járvány gazdasági következményeinek elhárításával összefüggésben, az állampolgárok kötelezettségeinek könnyítése érdekében a felszín alatti vízkivételt biztosító, engedély nélkül létesített vagy üzemeltetett vízi létesítményeknek a hatóság felé, bírság kiszabása nélküli bejelentésére a jogalkotó a kérelmezőnek a jelenleginél három évvel hosszabb határidőt biztosít. Így az illegálisan kialakított és használt kutak utólagos engedélyeztetése a korábbi, 2020. december 31-ig tartó határidő helyett 2023. december 31-ig kezdeményezhető bírságmentesen. A határidő meghosszabbítása a kérelmezőre nézve kedvező szabályt állapít meg, ezért azt a már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. (Kihírdetve: 2020.05.28.-i Magyar Közlöny, 5.20.§)

A jegyzői engedélyezés alá tartozó kutakra vonatkozóan megállapítható, hogy

– 1992. február 15. napja után létesült minden kútra (ásott és fúrt kútra egyaránt) vízjogi létesítési engedélyt kellett volna kérni, és ennek következtében most fennmaradási engedély adható ki;

– 1992. február 15. napja előtt létesült kutak esetében arra az ásott kútra, amely a jogszabályok értelmében (mélységének és elhelyezkedésének függvényében) jogszerűen létesült engedély nélkül, üzemeltetési engedélyt kell adni;

– 1992. február 15. napja előtt létesült kutak esetében arra az ásott kútra, amelyre létesítésének időpontjában (mélységének és elhelyezkedésének függvényében) engedélyt kellett volna kérni, fennmaradási engedélyt kell adni;

A vízügyi ágazat célja a kutak engedélyezett státuszba történő sorolásával az, hogy e vízilétesítmények regisztrálva legyenek és adatbázisba kerüljenek. Erre a vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás és a felszín alatti vizek minőségi állapotának nyomon követése miatt van szükség.

Az engedélyezés másik célja a kúttulajdonosok érdekeinek védelme a nem megfelelő munkát végző kivitelezővel szemben. Az eljárás során a hatóság kontrollálni tudja, hogy a kút valóban megfelelő helyen és minőségi anyagokból készüljön. A rossz helyen és minőségben megépített kutak komoly anyagi veszteséget okozhatnak a kutak tulajdonosainak. (Ld. még ezzel kapcsolatban a „Mik a kérelem vizsgálatának főbb szempontjai a vízjogi létesítési engedély igénylésekor?” kérdést is.)

Nem. A kút létesítésére, átalakítására, megszüntetésére vonatkozó helyi önkormányzati hatáskörbe tartozó engedélyezések esetén, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 2. mellékletének XIII. pontja szerint, az alábbi vonatkozó eljárások illetékmentesek:

„2. melléklet – KÖZTEHERFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÁ NEM ESŐ ELJÁRÁSOK ÉS IGAZGATÁSI JELLEGŰ SZOLGÁLTATÁSOK

XIII. Egyéb

16. A közműpótló talajvízkút létesítésének, átalakításának, megszüntetésének engedélyezése

17. Az öntözési berendezések vagy az öntözőtelepek engedélyezési eljárása, ha az a vízhasználat engedélyezése keretében történik

18. A felszín alatti vízkivételt biztosító vízilétesítmények engedélyezési és bejelentési eljárása”

Az üzemeltetési/fennmaradási engedély kiadása külön szankcióval (bírsággal) nem jár, ha a tulajdonos az eljárást 2023. december 31-ig kezdeményezi. A fennmaradás engedélyezése esetén üzemeltetési engedélyt nem kell kérni.

A Vgtv. 29. § (4) bekezdése alapján „Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízilétesítmény megépítése vagy átalakítása végleges hatósági engedély nélkül, vagy a végleges hatósági engedélytől eltérően történt, a létesítő részére az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a vízügyi hatóság a vízimunka, vízilétesítmény megvizsgálása után – az eset összes körülményeire is figyelemmel – a létesítő részére a fennmaradási engedélyt utólag megadja, egyidejűleg vízgazdálkodási bírság megfizetését kell előírni. A bírság az engedély nélkül létrehozott építmény értékének 80%-áig, engedély nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén 1 000 000 forintig terjedhet. A természetes személyre kiszabott bírság összege nem haladhatja meg a 300 000 forintot.”

Igen. A kútra az ingatlantulajdonosnak az üzemeltetési/fennmaradási engedélyt akkor is meg kell szereznie, ha úgy nyilatkozik, hogy a kutat nem használja (ez alól a kút lefedése sem jelent kivételt). Amíg a vízilétesítmény létezik (nem kerül szakszerűen eltömedékelésre), addig az engedélyezési eljárást le kell folytatni. A kút megszüntetését külön „megszüntetési engedély kérelem” benyújtásával kell kezdeményezni.

A jegyző, a Vgtv. 4. §-a alapján helyi vízgazdálkodási hatóságként jár el, és kutakra vízjogi engedélyezési eljárást folytat le, amelynek eredményeként ún. vízjogi engedélyt ad ki. Ez a kutak megépítéséhez, átalakításához, üzemeltetéséhez és megszüntetéséhez szükséges. Az engedély nélkül létesült kutakra vízjogi fennmaradási vagy üzemeltetési engedély adható (lásd fentebb), amennyiben a kút vízvédelmi, vízgazdálkodási, környezetvédelmi, népegészségügyi és építésügyi érdekeket bizonyítottan nem sért. Kút megszüntetésére (eltömedékelésére) megszüntetési engedély alapján kerülhet sor.

Tekintettel arra, hogy a Vgtv. nem tesz különbséget a vízkivételt biztosító kutak között, így ezek utólagos engedélyezésének hatásköre megoszlik a helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörrel rendelkező jegyző, illetve a vízügyi és vízvédelmi hatáskörrel rendelkező kijelölt megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok (a továbbiakban: katasztrófavédelmi igazgatóság) között.

Azok az ásott, vagy fúrt kutak tartoznak a jegyző hatáskörébe, amelyekre az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

• legfeljebb 500 m³/év vízkivétellel üzemelnek, és
• kizárólag talajvízkészletet, vagy parti szűrésű vízkészletet használnak, és
• épülettel vagy annak építésére jogosító hatósági határozattal, egyszerű bejelentéssel rendelkező ingatlanon vannak, vagy létesülnek, és
• házi ivóvízigény vagy háztartási vízigény kielégítését szolgálják, tehát
• nem gazdasági célú vízigény kielégítésére szolgálnak, és
• nem érintenek kijelölt, kijelölés alatt álló vagy előzetesen lehatárolt védőidomot, vízbázisvédelmi védőterületet.

Amennyiben az előző feltételek közül bármelyik nem teljesül, akkor nem a jegyző, hanem az illetékességgel rendelkező Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság hatáskörébe tartozik a kút engedélyezése! Kivételt képeznek ez alól a mezőgazdasági öntözési célú vízkivételt biztosító talajvízkutak, melyek esetében pedig a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) jár el.

A vízbázis-védőterületek elhelyezkedésével kapcsolatban a területi vízügyi hatóságok (katasztrófavédelmi igazgatóságok) és ivóvízbázisokra vonatkozóan a helyi vízművek rendelkeznek naprakész információkkal.

A jegyzői hatáskörbe tartozó kutak engedélyezési eljárásaiban szükséges-e tervező által elkészített műszaki tervdokumentáció becsatolása?

A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó (azaz, jegyzői hatáskörbe tartozó) vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalmi követelményeit a 41/2017 (XII.29. ) BM rendelet 2. melléklet tartalmazza.

Lásd a 41/2017 (XII.29. ) BM rendelet 2. melléklet „I. A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó kutak vízjogi létesítési engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalma„ pontjában.

A vízkútfúrás szakmai követelményeiről [101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet] és a vizek hasznosítására vonatkozó általános szabályokról szóló [147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet], valamint a fúrt kutakra vonatkozó műszaki szabvány (MSZ 22116:2002) előírásai alapján,

Vizsgálják, hogy a leendő kút az ingatlanon

• olyan távolságban lesz-e az épületektől, hogy a működése épületstatikai problémákat nem okoz;
• a felszín alatt elhelyezkedő közművek védőtávolságán kívül esik-e, továbbá a fúrótorony/ fúróállvány felállíthatóságát illetően az elektromos légvezetékek helyzetére is figyelemmel kell lenni;
• megfelelő távolságra lesz-e az esetleges szennyezőforrásoktól (pl. kerti árnyékszék, trágyatároló, állattartó épület, stb.);
• ivóvízcélú felhasználás esetén a kút 10 méteres körzete az ingatlanon belül legyen.

Vizsgálják a kút műszaki paramétereit:

• a szabványos kútcsövek meglétét – a narancssárga és szürke színű szennyvíz, illetve csapadékvíz lefolyó csövek nem kútépítési célra készülnek;
• a kút átmérőjét – fúrt kutak esetén minimum 90 mm. Ennél kisebb átmérő esetén nincs lehetőség mintavételre, vizsgálatok elvégzésére. Emellett kútban levő gépészeti egységek esetleges javítása, karbantartása miatt sem célszerű kisebb átmérőt alkalmazni.

Fentieken túl vizsgálják még a megbízott szakember tervezési, kivitelezési jogosultságait, és a kútfúró berendezés megfelelőségét és munkavédelemi szempontok betartását.

Lásd a 41/2017 (XII.29. ) BM rendelet 2. melléklet „II. A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó kutak vízjogi üzemeltetési és fennmaradási engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalma” pontjában.

Amennyiben a létesítési engedélyezés megfelelő előkészítettséggel történt, abban az esetben a kút üzemeltetésére vonatkozó engedély kiadása is jóval egyszerűbb feladat.

Ilyenkor ellenőrzik,

• a kút elhelyezkedését, azaz, hogy valóban a létesítési engedélyben engedélyezett helyen lett-e kialakítva
• a kút engedélyezett talpmélység szerinti kiépítését.

(Előfordulhat, hogy a fúrás során detektált talajtani és hidrogeológiai viszonyok miatt a létesítési engedélyben megjelölt talpmélység és a kút szűrőzése módosul. Amennyiben ezzel a változtatással a kút ugyanazt a vízadó réteget veszi igénybe, amelyre az engedély szól, akkor az eltérésnek nagy valószínűséggel nincs jelentősége, azonban a földtani és hidrogeológiai körülmények nem jogosítják fel a kútfúrót arra, hogy az első vízadó réteget átfúrva a kutat mélyebb vízadó rétegre (pl. rétegvízre) szűrőzze). Amennyiben a kút nem talaj-, vagy parti szűrésű vízadó réteget vesz igénybe, akkor a jegyző engedélyező hatóságként nem járhat el. Sajnos előfordul, hogy a kivitelezők egy része időnként hamis adatok alapján a jegyzővel próbálja engedélyeztetni a mélyebb, rétegvízkutakat. Kérdéses esetben a talpmélység ellenőrzésére a hatóság helyszíni szemlével egybekötött talpmélység mérést, vagy kútkamerás vizsgálatot is előírhat.

A fennmaradási engedély iránti kérelem elbírálása – azon okból, hogy a kút létesítése engedély hiányában történt – a létesítési engedélyezéshez hasonlóan nagyobb körültekintést igénylő feladat. Ezen eljárásban figyelembe kell venni mind a létesítési, mind pedig az üzemeltetési engedélyezés szempontjait (lásd az erre vonatkozó korábbi kérdéseket és válaszokat).

Az ásott kutak fennmaradásának engedélyezése esetében fontos vizsgálati szempont, hogy NE kerüljenek egyéb vizek (pl. háztartási szennyvíz, burkolt felületek csapadékvize) a kútba. Ha a a területileg illetékes vízvédelmi hatóság (megyei katasztrófavédelmi igazgatóság) az ilyen típusú szennyvizek kútba történő bevezetését észleli, a birtokába került információkat kivizsgálja a hatósági intézkedés igényének megállapítása és a hatósági eljárás megalapozása érdekében.

Lásd a 41/2017 (XII.29. ) BM rendelet 2. melléklet „III. A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó kutak vízjogi megszüntetési engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalma” pontjában

A kút megszüntetésének engedélyezésére sor kerülhet a tulajdonos kérelmére, vagy a hatóság kötelezése alapján, amennyiben a kút vízgazdálkodási, vagy vízvédelmi érdekeket sért (például helyszíni szemle alapján megállapításra kerül, hogy a kutat szennyvíz szikkasztására használják, így az komoly népegészségügyi és környezetvédelmi problémákat vet fel).

A kérelem vizsgálatakor ellenőrzik, hogy

• a megszüntetés megfelel-e a vonatkozó műszaki, biztonsági, vízgazdálkodási és vízvédelmi, környezetvédelmi és természetvédelmi követelményeknek, valamint
• a tömedékelést végző szakmai alkalmasságát, azaz hogy tervezői jogosultságot bizonyító MMK igazolással, illetve  a 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet. § (2) bekezdés a) pontja szerinti végzettséggel rendelkezik-e. A szakembernek a vonatkozó, hatályos műszaki és jogszabályi előírásokat és követelményeket ismernie kell!

Az engedélyek időbeli hatályára vonatkozóan a területi vízügyi hatóság hatáskörébe tartozó ügyek esetében – kivéve az elvi és a megszüntetési vízjogi engedélyt – sem írnak elő a jogszabályok kötelező időtartamot. Létesítési engedély tekintetében olyan határidő adása szükséges, mely alapján az igénylő a vízilétesítmény megépítését képes elvégeztetni.

Az üzemeltetési engedély kapcsán, a vonatkozó – 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet. (továbbiakban: Rendelet) – jogszabály az engedély hatályát illetően csak annyit állapít meg, hogy annak időtartamáról rendelkezni kell.

A Rendelet 5. § (4) alapján „az eljárás tárgyától és a létesítmény jellegétől függően a vízjogi üzemeltetési engedélyben rendelkezni kell, különösen az engedély hatályáról”. Az 5. § (5) alapján a vízügyi hatóság az engedély hatályának megállapítása során különösen a létesítmény vízgazdálkodási rendeltetését, műszaki jellemzőit, az üzemeltetéssel összefüggő és engedélyben előírt egyéb feltételeket értékeli és veszi figyelembe. Az engedély hatálya e rendeletnek az engedély módosítására vonatkozó szabályai szerint kérelemre vagy hivatalból módosítható. A vízjogi engedély módosítása tárgyában a 10/A.-14. §-ban leírtak az irányadók.

A Rendelet 4/A. § (7) bekezdés szerint a megszüntetési engedély a véglegessé és végrehajthatóvá válásának napjától számított 2 évig hatályos, és maximum 1 alkalommal, legfeljebb 1 évvel meghosszabbítható.

• Új, saját célú ivóvízmű csak ott létesíthető, ahol a közműves ivóvízhálózat nem áll rendelkezésre.
• Az ivóvíz közműhálózatba bekapcsolt házi ivóvízhálózatot saját célú vízellátó létesítménnyel összekötni tilos. [58/2013. (II. 27.) Korm.rendelet. § (4)].
• A nem víziközműből származó víz azon mennyiségének mérésére, amelyet a felhasználó közüzemi szennyvízhálózatba vezet be, telki vízmérőt kell beépítenie, és kérnie kell annak leszerelést megakadályozó zárral vagy plombával történő ellátását a víziközmű-szolgáltatótól [58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet. § (2)].

A kiadott vízjogi engedélyekről a települési önkormányzat jegyzője nyilvántartást vezet, amely tartalmazza az engedélyezett vízilétesítmény megnevezését, műszaki alapadatait, helyét (utca, házszám, helyrajzi szám), rendeltetésének célját, létesítésének időpontját, az engedély kiadásának keltét és hatályát, az engedélyes személyét, kút esetén annak átmérőjét, talpmélységét is. A nyilvántartást évente egyszer (minden év március 31-ig) megküldi a területileg illetékes vízügyi igazgatóságnak. [72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet. 24. § (7) és (9)]

Az adatszolgáltatás a vízügyi igazgatóság vízkészlet-gazdálkodási feladatainak ellátásához szükséges.

Amennyiben ásott vagy vert kút utólagos (fennmaradási vagy üzemeltetési) engedélyeztetéséről van szó, akkor nem szükséges a 101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet 13. §-a szerinti szakember közreműködése, fúrt kút utólagos engedélyeztetésekor viszont igen. [101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet 13. § (2)]

A kivitelezést csak a 101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet 13. § (2) bekezdés szerinti szakember végezheti.

A jegyző vagy a területi vízügyi hatóság által kiadandó engedély megkülönböztetése szempontjából jogszabály a fogalmat nem határozza meg. Gazdasági célú vízigénynek minősül minden, a háztartási igénytől eltérő, azt meghaladó vízigény. A gazdasági cél nem azonos fogalom a mezőgazdasági céllal. A gazdasági célú vízigénybe beletartozhat az öntözés, állattartás is, amennyiben ezek a tevékenységek gazdasági haszonnal járnak. Például egy őstermelő által folytatott piaci termelő tevékenységhez tartozó (amely tevékenységért területalapú támogatást is kap a gazdálkodó) vízigény már nem háztartási vízigény. Ugyanígy gazdasági célú vízigénynek számít egy ingatlanon belül – egy másik példával szemléltetve – egy kis autómosó üzem üzemeltetéséhez szükséges vízmennyiség akkor is, ha 500 m³/év küszöb alatt marad a vízfelhasználás.

A saját háztartásban jelentkező igények ellátását jelentik főként a következő tevékenységek: jellemzően az ingatlanhoz tartozó kiskert és gyepterület locsolása, az építmények és az ingóságok időszakos tisztítása, karbantartása, a nem mezőgazdasági célból termesztett növények öntözése, a háztáji (nem gazdasági célból tartott) állatok itatása és ellátása, kerti medence feltöltésére és vízpótlására.

A kút önmagában háztartási vízigény kielégítésére kaphat fennmaradási engedélyt, de ivóvíz kivétel céljára ebben az esetben a jogszabály tiltja a hasznosítást (ld.: a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 55. §). A cél, hogy a lakosság a biztonságosabb ivóvízhálózathoz csatlakozzon, amint az kiépítésre kerül.

A Vgtv. 15/C. § (1) bekezdés határozza meg a vízkészletjárulék fizetése alóli mentességek szempontjait. Ennek megfelelően a bekezdés c) pontja alapján nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a vízjogi engedélyenként évi 500 m³-t meg nem haladó vízmennyiség után. Tehát sem járulékot, sem adót nem kell fizetni.

A jegyző hatáskörébe tartozó kutakkal legfeljebb évi 500 m³ vizet vesznek ki, ami azonban a vízkészlet-járulék fizetési küszöböt nem éri el.  Nincs hazai gyakorlata annak, hogy a lakosság házi vízigényének kielégítését szolgáló kutakra adófizetési kötelezettséget vetnének ki. Emellett a közelmúltban történt kutakkal kapcsolatos kormányzati intézkedések mind a szabályok könnyítését célozták. Ezért nem várható, hogy a kitermelt víz után fizetni kelljen.

A házi vízigényt kielégítő kutakból kivett víz mennyiségét nem szükséges mérni, amennyiben az abból származó vizek nem kerülnek közcsatornába elvezetésre. Közcsatornába történő – akár részleges – bevezetés esetén, kérjük tájékozódjanak a területileg illetékes víziközmű-szolgáltató ügyfélszolgálatán.

Igen. A szakszerűtlenül kivitelezett kutak elszennyezhetik a tiszta vízadó rétegeket. Sok esetben, ha a vízkivétel az első vízadó réteg alatti vízadóból (rétegvíz) történik, a gyors és olcsó kivitelezés érdekében a kontár kútfúró figyelmen kívül hagyja a kútépítési szabályokat, és nem tömedékeli el a fúrt átmérő és a beépített csövezet közötti gyűrűsteret. A rosszul kiképzett kutak csőszerkezete mentén a felszínről szivárgó szennyező anyagok viszonylag nagy sebességgel és koncentráltan juthatnak be a felszín alatti vízbe. A nem megfelelő kútkialakítás (palástcementezés hiánya) a mélyebb, rétegvizet, karsztvizet szolgáltató kút esetében a már szennyezett talajvizet közvetlen módon a mélyebb helyzetű, tiszta vizű rétegekbe vezetheti. A lakossági vezetékes ivóvízellátás az ország egyes területein nagy részben e mélyebb rétegek vizének felhasználásával történik, ezért kiemelten fontos azon kúttulajdonosok felelős magatartása, akik szintén e rétegek vízkészletét veszik igénybe.

Mivel az engedély nélkül létesített kutak a hatóságok előtt rejtve maradnak, nem lehet kalkulálni, hogy egy adott területen mennyi felszín alatti vizet termelnek ki. A vízgazdálkodásért felelős minisztérium, a területi vízügyi hatóság és a vízügyi igazgatóságok részére ezért nem áll rendelkezésre hiteles adat ahhoz, hogy meghatározzák egy adott területre vonatkozóan a szabad, tehát felhasználható vízkészletet. Társadalmi szempontból is komoly gondot jelent, ha az illegális vízkivétel egy területen olyan mértékű vízszintsüllyedést eredményez, hogy a jogszerűen létesített és üzemeltetett kutak tulajdonosai nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez.

Nem. Az alacsony áron és engedély nélkül létesített kutak ára azért tűnik első körben kedvezőnek, mert ezekbe többségében rossz minőségű anyagokat építenek be. A nem kútépítés céljára gyártott, de a fúrt kutakba a kontár kivitelezők által sajnos mégis gyakran épített olcsó műanyag csövek (pl. PVC szennyvíz lefolyó cső) szilárdsági követelményei nem megfelelőek: hosszú távon a rétegnyomás hatására deformálódnak és törnek. Így a kút használhatatlanná, a benne levő szivattyú kiépíthetetlenné válik, a tönkrement kút pedig ritkán javítható. Összességében többe kerül egy illegális és gyakran többször megfúrt kút létesítése, mint az egyszer, a szükséges vízjogi engedély alapján létesített, minőségi anyagokból megvalósult vízilétesítmény beruházása. A rossz kutak és azok kontár kivitelezői így a környezetszennyezésen túl az állampolgárokat is megkárosítják.