Tudástár

A felszín alatti vízzel kapcsolatos kutatások több száz évre nyúlnak vissza. A korabeli vízkitermelési technikákból adódó tapasztalatok azt a képet alakították ki, hogy a felszín alatt vízzáró (általában agyagos) és vízvezető/víztartó rétegek helyezkednek el, és a víztartó rétegekben lévő vizek egymástól független, elkülönült egységeket alkotnak. A 20. század közepétől kezdődően azonban ez a szemlélet túlhaladottá vált, és a modern kutatások bebizonyították, hogy teljesen vízzáró kőzet nem létezik, és a felszín alatti vizek egységes rendszert alkotnak. A kőzetek eltérő porozitásától és permeabilitásától függően eltérő mennyiségű vizet képesek raktározni, illetve ez határozza meg a felszín alatti vízáramlás jellegét is. A felszín alatti víz utánpótlódása a csapadékból származó beszivárgás. A víz a felszín alatt folyamatos mozgásban van, a földtani felépítés és a domborzat függvényében a felszín alatti tartózkodási ideje néhány naptól akár több tízezer évig változhat.

A korábbi szemlélettől eltérően tehát teljesen vízzáró kőzet nem létezik, és a felszín alatti vízáramlási rendszerek geológiai időskálán mérve egységes áramlási rendszerként értelmezhetők. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a felszín alatti vízkivételek tervezésekor mindig számolni kell a teljes vízrendszerben hosszabb távon okozott hatásokkal, ezért az adott vízkészletet csak a megújulás mértékén szabad igénybe venni. Mivel a felszín alatti vizek egységes rendszert alkotnak, így a bejutó szennyeződések a felszín alatti vizek minden elemére hatással lehetnek (pl. szennyezett talajvíz esetén egy rossz kialakítású kúttal a mélyebben fekvő, védett rétegvíz könnyen elszennyezhető).

Bár a rendszerszemlélet alapján a felszín alatti vizek típus szerinti csoportosítása bizonyos értelemben túlhaladottnak mondható, gyakorlati megfontolások miatt a mindennapi életben mégis használatosak, ezért ezeket az alábbiakban mutatjuk be röviden.

Talajnedvesség

A felszín és a talajvíztükör között helyezkedik el az úgynevezett háromfázisú zóna. Az itt található, a talajszemcsék közötti hézagokat csak részben kitöltő vizet talajnedvességnek nevezzük. A felszínről beszivárgó víz egy része hártyaszerűen tapad a talajszemcsékre, és a nehézségi erő hatására sem szivárog mélyebbre.

Talajvíz

A felső vízrekesztő réteg felett – vagy ilyen réteg híján nem mélyebben, mint 50 méter – az üledékes kőzetekben (homokos, kavicsos üledékek) elhelyezkedő vizet talajvíznek nevezzük. A talajvíz szintjére a csapadék közvetlen hatással van.  A talajvíz a csapadékból, illetve a felszíni vizekből beszivárgás útján keletkezik. A talajvíztükör magassága – és a rétegbeli áramlás iránya – függ a csapadék- és hőmérsékletviszonyoktól, valamint a morfológiai és ezzel részben összefüggő nyomásviszonyoktól.

A talajvíz és a felszíni vízfolyások kapcsolatban állnak egymással. Amikor a talajvíz szintje magasabb, mint a vízfolyásban mért vízszint, valamint utánpótlódása főként a háttérből érkezik, akkor a talajvíz rátáplál a vízfolyásra, a talajvíz áramlása a vízfolyás felé irányul (lásd lenti ábra).

Abban az esetben, ha a talajvíz szintje alacsonyabb, mint a vízfolyásban mért vízszint a vízfolyás táplálja a talajvizet, és a talajvíz áramlási iránya a vízfolyás felől a szárazföld irányába mutat (lásd lenti ábra.)

A talajvíz az ország területén egyes hegyvidéki térségek kivételével szinte mindenütt jelen van, mennyisége térségenként változó. Hazánkban a talajvíztükör átlagos terepszint alatti mélysége 2-5 méter, a dombvidéki hátságokon 8-10 méter. A talajvízszint elsősorban a csapadék és a párolgás függvényében ingadozik. Magyarországon legmagasabb helyzetét többnyire áprilisban éri el, a hóolvadást követő beszivárgás és a nagy mennyiségű tavaszi csapadék következtében. Legalacsonyabb szintje – az erős nyári párolgás és a növényi párologtatás miatt – októberben várható. Az éves vízszintingadozás mértéke jellemzően meghaladja az 1 métert.

A talajvízszint ingadozását az emberi tevékenység is befolyásolja. A folyószabályozás, a vizenyős területek lecsapolása, a bányaművelés, az intenzív, felszín alatti vízből történő öntözés a talajvízszint süllyedését okozhatja. . A talajvíz közvetlen kapcsolatban van a felszínen folyó tevékenységekkel, ezért könnyen elszennyeződhet. Magyarország területén a talajvíz általában nem alkalmas emberi fogyasztásra.

Az intenzív felszín alatti vízkivétel a vizek túlhasználatához vezet, amely mennyiségi problémákat idéz elő. A vízügyi hatóság a vízjogi engedélyek kiadásakor számba veszi a felhasználható készletet, azonban az illegális vízkivételek nem kerülnek a nyilvántartásba, így a számításokat is nehéz elvégezni, ami a készletek csökkenéséhez vezet. A problémát a klímaváltozás is tetézi, mivel csökken a beszivárgás. A Duna-Tisza-közi Homokhátságon és a Nyírség-Hajdúhát területén mára komoly vízhiány alakult ki. Bővebb információ elérhető Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási tervének második, felülvizsgált változatában, és az ehhez készült Jelentős vízgazdálkodási kérdések c. dokumentumban.

Rétegvíz

Rétegvíznek nevezzük azokat a felszín alatti vizeket, amelyek két vízrekesztő réteg között helyezkednek el, jellemzően 50 méter alatti mélységben. A rétegvíz – csakúgy, mint a talajvíz – egyfajta pórusvíz, jellemző tulajdonsága, hogy nyomás alatt áll.

A rétegvíz az egyik legértékesebb vízkincsünk, mert sok esetben védett a felszín felől érkező szennyeződésektől, ezért emberi fogyasztásra közvetlenül is alkalmas lehet. Ivóvizünk jelentős hányada e vízkészletből származik. A rétegvizek utánpótlódása hosszú idejű, akár több ezer évet igénylő folyamat, ezért fontos, hogy kitermelésük csak a megújulás mértékén történjen.

A felszíni hőmérséklet befolyásoló hatása kb. 20 méteres mélységben megszűnik, így elmondható, hogy a rétegvizek hőmérséklete általában független az időjárástól. Magyarországon 20 méteres mélységben kb. 10°C-os hőmérséklet uralkodik, ami ezután lefelé haladva 100 méterenként átlagosan 5°C-kal növekszik (a világátlag 3,5°C növekedés 100 méterenként). A 30°C-nál melegebb vizeket termálvíznek nevezzük. Magyarország a Kárpát-medence kedvező geotermikus adottságai miatt termálvizekben előnyös helyzetben van, azonban számolni kell a készletek lassú utánpótlódásával.

Hasadékvizek, karsztvizek

A hasadékvíz  összefoglaló elnevezése azon felszín alatti vizeknek, amelyek kőzetek repedéseiben, hasadékaiban helyezkednek el. Ezek közül a legismertebb a karsztvíz, ami karsztosodó kőzetekben (mészkő, márga, dolomit) van jelen.

A csapadékvíz a felszínről részben diffúz módon beszivárgással, részben koncentráltan, kiemelt helyeken, a víznyelőkön keresztül jut a kőzet hasadékaiba, járataiba, ahol folyamatos mozgásban van. A karsztvíz a völgyek oldalán bővizű állandó, vagy időszakos karsztforráson keresztül jut a felszínre. A karsztok jellemzője, hogy a víz nagy átmérőjű járatokban közlekedik, így a felszín alatti áramlási sebesség jóval nagyobb lehet, mint a porózus víztartóban lévő talajvíz vagy rétegvíz esetében. A karsztvíz emiatt jóval sérülékenyebb is, mert az esetlegesen jelen lévő szennyező anyagok is koncentráltan jutnak a felszín alá, és a szennyezés terjedése nagyságrendekkel gyorsabb, mint a porózus víztartók esetében.

Parti szűrésű vizek

A felszíni vizek, vízfolyások közelében fúrt kutak a vízfolyást hosszanti irányban kísérő, kavicsos, homokos üledékben tározott felszíni vizet csapolják meg. Egyféle definíció szerint a parti szűrésű vizek azok a vizek, amelyek a vízfolyások mentén telepített kutakból úgy termelhetők ki, hogy a kitermelt víz legalább 50 %-a magából a folyóvízből származik. Ez feltételezi a vízadó rendszer szoros és közvetlen kapcsolatát a vízfolyással, illetve a mederfenék megfelelő áteresztő képességet. A parti szűrésű vizek átmenetet alkotnak a felszíni és a felszín alatti vizek között. Vízutánpótlásukat főként a felszíni vizekből, vízfolyásokból nyerik, de részt vesznek benne a felszín alatti vizek is. A parti szűrésű vízkivétel fontos jellemzője, hogy a kavicságy természetes szűrőként működik, így az azon átáramló folyóvíz a szennyező anyagoktól megtisztulva jut a kutakba. Ivóvizünk mintegy 40%-a parti szűrésű vízből származik.

A felszín alatti vizek minőségét a felszínről és a felszín alatti közegből származó szennyezők egyaránt veszélyeztetik. A felszínről származó szennyezés mértéke szinte mindenhol nagyobb, emiatt általánosan elmondható, hogy minél mélyebben helyezkedik el egy víztest, a vize annál tisztább. Ugyanakkor különféle szennyező anyagok jelen vannak a felszín alatti közegben is (például kőzetek alkotóásványaiként vagy mesterséges módon kialakított felszín alatti szennyvíztárolókban). A szennyező anyagok szállítóközege leggyakrabban maga a víz, vagyis a felszínről beszivárgó vagy a felszín alatti közegben mozgó víz.

Azokat a kockázatos emberi tevékenységeket, amelyek károsan befolyásolhatják a felszín alatti vizeket, csoportosíthatjuk a tevékenység jellege és a területhasználat szerint.

A kockázatos emberi tevékenység lehet:

• a felszín megbontása, ill. a felszín izolálása, borítása,
• vízkivétel, vízhasználat, felszín alatti vízszintek megváltoztatása,
• vegyi anyagok gyártása, használata és tárolása,
• hulladékok és veszélyes hulladékok keletkezése és tárolása.

Kockázatos területhasználatok:

• ipari: bányászat, nehézipar, feldolgozóipar, élelmiszeripar stb.
• mezőgazdasági: talajművelés, öntözés, állattartás, műtrágyák- és növényvédő szerek alkalmazása stb.,
• urbanizáció: felszíni változtatások, úthálózat, közlekedés, hulladékok stb.,
• egyéb területhasználatok, pl. szabadidős tevékenység.

A különböző területhasználatokkal kapcsolatos, felszín alatti vizeket veszélyeztető tevékenységek:

Bányászat

• A nyersanyagok kitermelése következtében drasztikusan megváltozhat:
  • a felszín alatti vizek szintje (bányák víztelenítése miatti mesterséges vízszint-csökkentés),
  • a feszín alatti vizek áramlási útja (víztartó rétegek kitermelése, vágatok átmosása),
  • a felszín alatti vizek minősége (kőzetek kilúgzása, mikrobiológiai kioldás: savas bányavíz, bányákban hátrahagyott termelőeszközök, szennyezőanyagok).
• A vízrekesztő rétegek nem megfelelő módon történő áttörése a nyomásviszonyok megváltozásához vezethet.
• A kutatófúrások és termelőkutak nem megfelelő kiképzése a különböző rétegek vizének keveredését, a szennyezőanyagok mélyebb rétegekbe jutását okozhatja.
• A mélyfúrásokba, illetve azokon keresztül a kőzetrétegekbe idegen anyag, esetleg szennyezőanyag visszainjektálása.
• Ipari víztározók és zagytározók létesítése, veszélyes iszapok, zagyok tárolása.
• Meddőhányók és egyéb bányászati hulladékok.

Ipar

• Vízkivétel ipari célokra.
• Ipari technológiákból történő közvetlen kibocsátás.
• Tárolt vegyi anyagok környezetbe kerülése, föld alatti tartályok kockázata.
• Vegyi anyagok szállítása, föld alatti vezetékek (kőolaj és egyéb szénhidrogének).
• Ipari szennyvizek tisztítása és a tisztításkor keletkező iszapok lerakása.
• Ipari hulladékok lerakása, tárolása.
• Veszélyes hulladékok lerakása.

Mezőgazdaság

• Mezőgazdasági célú víznyerés öntözéshez, állattartáshoz (kutak létesítése).
• Mezőgazdasági célú vízhasználatok és szennyvizek:
  • magánkutak (jelentős problémát okoz az illegális kutak nagy száma, mind vízminőségi, mind készletgazdálkodási szempontból),
  • öntözés (bemosódás a felszínalatti vízbe, talaj kilúgzása (tápanyaghiány), szikesedés, a talaj szerkezetének leromlása, stb.),
• Trágyázás:
  • műtrágyák felhasználása következtében toxikus fémek és radioaktív mikroszennyezők bevitele a talajba, onnan bemosódás a talajvízbe, nitrát bemosódása a felszín alatti vízbe, nitrogén és foszfor bemosódása a felszíni vizekbe (eutrofizáció),
  • a szerves tápanyagpótlók, a trágya, a hígtrágya, a komposzt, a szennyvíz és a szennyvíziszap toxikus fémek és nem bomló (perzisztens) szerves szennyezők felhalmozódását, a higiéniás minőség romlását okozhatják.
• Növényvédő szerek alkalmazása során
  • direkt a talajra vagy a talajba juttatott, valamint
  • légi kijuttatással a talajra és a felszíni vízbe juttatott toxikus és perzisztens vegyi anyagok.
• Fel nem számolt dögtemető: fertőző mikroorganizmusok talajba, felszíni és felszín alatti vízbe jutása.

Urbanizáció

• Vízkivétel: közüzemi kutakkal nagy mennyiségű ivóvízkivétel a felszíni vizekből és a felszín alatti vizekből.
• Szennyvíz: nagy mennyiségű szennyvíz keletkezése, a kommunális és az ipari szennyvizek kevert gyűjtése.
• Nem megfelelően szigetelt szennyvízszikkasztók: a szennyvíz elszikkasztása, azaz direkt a talajba (talajvízbe) szivárogtatása, magas szerves anyag és nitrát tartalommal, magas higiénés kockázattal.
• Közüzemi szennyvíztisztító: a tisztított szennyvíz a felszíni vizeket terheli, a szennyvíziszap elhelyezésének problémái.
• Települési szilárd hulladéklerakó: megfelelően megválasztott és előkészített helyszínre, ellenőrzötten és megfelelően izolálva lerakott hulladék kis kockázatot jelent a felszín alatti vizekre, e régebbi és nem szakszerűen lerakott hulladékokból a megbontott felületen keresztül beszivároghatnak a veszélyes anyagok.
• Illegális hulladéklerakók esetén hiányzik a terület alkalmasságának vizsgálata, a lerakó szigetelése, melyhez hozzájárul a lerakott anyagok ismeretének hiánya.
• Közlekedés:
  • autóutak, úthálózat,
  • hajtóanyagok szállítása, raktározása, üzemanyag-töltőállomások,
  • közlekedési hulladékok: kipufogógázok, fáradt olajok, autógumi, akkumulátor stb.,
  • útsózás.
• A felszín borítottsága: A város talajának nagy része szilárd burkolattal borított, ami megváltoztatja a vizek lefolyását és beszivárgását. A nem burkolt részeken intenzívebb beszivárgás valószínű. Az esővíz a csatornahálózaton keresztül a felszíni vizeket terheli és nem jut el a felszín alatti vizekbe. A felszín borítottsága megváltoztatja az alatta lévő talaj víz- és levegő viszonyait, ezen keresztül módosíthatja a víz felszín alatti útját és minőségét.
• Haváriák, balesetek: Az intenzív használat során gyakoriak a balesetek, haváriák, melyek gyakran a felszín alatti vizeket veszélyeztetik a szennyezőanyagok – földalatti tartályok kilyukadása, tankautók kilyukadása, veszélyes vegyi anyagokat szállító járművek balesetei, technológiai hibák és balesetek üzemekben, helytelen tárolás és raktározás stb. miatti – környezetbe kerülésével.

A felszín alatti vizek szennyező vegyületeinek csoportosítása

A szennyezőanyagokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:

• A szennyezést okozhatja természetes anyag abnormális koncentrációja, vagy természetidegen anyag (xenobiotikum).
• A környezeti elemekben és az élő szervezetekben szokásos koncentrációjuk alapján lehetnek makro-, mezo- és mikorszennyezők.
• A szennyezők fizikai állapotukat tekintve lehetnek szilárd formában, például kovalens kötéssel a talaj szemcsék szervetlen vagy szerves mátrixába épülve vagy adszorbeált formában, ionosan kötve. Lehetnek a vizes fázisban oldva vagy abban szuszpendálva, esetleg a felszín alatti víz felületén különálló fázist alkotva. A szennyezők egy része gőz, vagy gázfázisú, a talajlevegőben vagy a talajvízben oldva.
• Kémiai szerkezetük szerint lehetnek szervetlen elemek, szervetlen vegyületek és szerves vegyületek.
• Hatásaik alapján lehetnek toxikus, mutagén, teratogén stb. anyagok. Hatásuk koncentrációjuktól függ, némely anyagok kis koncentrációban esszenciálisak, azaz az élő szervezetek számára nélkülözhetetlenek.

Emberi tevékenység hatására előforduló szennyezések

A leggyakoribb, a talajt, felszíni és felszín alatti vizeket szennyezőanyagok az alábbiak:

• Nitrátok, foszfátok, szerves anyagok, melyek természetes koncentrációban szükségesek és ártalmatlanok, de nagy koncentrációban károsak lehetnek. A talaj nem képes visszatartani és hasznosítani őket, így jó vízoldhatóságuk miatt, vagy a talajok eróziójával a felszín alatti vizekbe bemosódnak elszennyezve azokat. Forrásaik a helytelenül alkalmazott mű- és szerves trágyák, elszikkasztott szennyvizek és nem megfelelően kihelyezett hígtrágyák.
• Illó- és nem illó alifás és aromás szénhidrogének, mint a kerozin, benzin, gázolaj, benzol, policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) stb. Leggyakoribb veszélyeztető iparágak és tevékenységek a kőolajbányászat és -feldolgozás, a benzinkutak, a közlekedés, a műanyaggyártás. A szénhidrogének egy része biológiailag könnyen bomlik és kevéssé toxikus, ezeknél az ökoszisztéma veszélyeztetése gyakran a levegőtől való elzárásnak tulajdonítható. Kockázatosabbak (toxikus, mutagén, karcinogén, teratogén hatásúak) az aromás és a policiklikus aromás szénhidrogének. Ezek biodegradálhatósága limitált, egyesek nagymértékben perzisztensek. Poliaromás szénhidrogének mindig kísérik az olajos szennyeződéseket.
• Illó- és nem illó halogénezett szerves vegyületek, mint a triklóretilén, perklóretilén, peszticidek és poliklórozott bifenilek (PCB). Szinte kivétel nélkül erősen toxikus hatású vegyületek, melyek az ökoszisztémát és az embert egyaránt veszélyeztetik, perzisztensek, bioakkumulációra hajlamosak. Forrásaik a növényvédőszer gyártás, a fafeldolgozás, a papírgyártás, a műanyagipar és a villamosipar (PCB).
• Toxikus fémek és toxikus fémek vegyületei: (Ag, As, B, Be, Cd, Co, Cr, CrVI, Cu, Fe, Hg, Mn, Mo, Ni, Sn, Pb, Zn) az ércbányászat, a kohászat és a fémfeldolgozás, valamint az akkumulátorok és a szárazelemek gyártásakor kerülhetnek a környezetbe. A közlekedés, a növényvédőszerek szintén növelik a környezet toxikus fémterhelését. A nem megfelelő talajműveléssel, a helytelen tápanyagutánpótlással folyamatosan terheljük talajainkat. A hulladéklerakók, a legális és az illegális tárolók egyaránt kockázatot jelentenek a környezetre. A környezetbe került toxikus fémek végállomása nagy valószínűséggel a talaj, vagy a felszíni vizek üledéke.
• Szabad és komplex cianidok: az ércbányászat, illetve feldolgozás, a bőrgyártás és a fotócikkek előállításával kerülhetnek a környezetbe.
• Radioaktív anyagok: ( ⁴⁰K, ²¹⁰Po, ²²⁶Ra, ²³⁸U és ¹³⁴Cs, ¹³⁷Cs, ⁹⁰ Sr, ¹³¹I), melyek természetes forrásokból (K-műtrágyák, urán- és tóriumbányászat) és emberi tevékenység révén (atomreaktorok, atomrobbantás) kerülhetnek a környezetbe.

A baktériumok és nitrátok jelen vannak az emberi és állati végtermékekben. A fertőtlenítő- és tisztítórendszerek gondos üzemeltetése és a trágya megfelelő kezelése elengedhetetlen a szennyezés megelőzése érdekében. A szemétdombok és egészségügyi hulladéklerakók szintén kockázatot jelentenek. A bakteriálisan vagy nitráttal szennyezett vizek fogyasztása a gyermekekre, idősekre és immunhiányos állapotban szenvedő felnőttekre nézve a legkárosabb. A nitrátszennyezés egyik fő forrása a mezőgazdasági tevékenységekhez kötött műtrágya és növényvédőszer használat. A bennük lévő kemikáliák a legelővigyázatosabb alkalmazás mellett is jó eséllyel végzik a felszín alatti vizekben, a szennyezés megelőzésének szempontjából a hangsúly itt a mennyiségen van. Bizonyos helyi adottságok, mint a talaj típusa vagy a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása szintén befolyásolják a szennyezés mértékét. Sok műtrágya-típus tartalmazza a nitrogén olyan formáit, amelyek lebomlásakor ártalmas nitrátok keletkeznek. A földeken alkalmazott növényvédőszerek és műtrágyák bejuthatnak a helyi vízfolyásokba. Továbbá veszélyesek lehetnek az épületek kártevőmentesítésére használt vegyszerek is.

A háztartásokból származó hulladékok szintén veszélyesek lehetnek a felszín alatti vizekre, amennyiben nem megfelelően kivitelezett vagy üzemeltetett házi szennyvíztisztítóban vannak kezelve. Ilyen, a háztartásokból származó vegyi anyagok a festékek, hígítók, mosó- és oldószerek. Gyakori, a háztartási ivóvíz minőségét rontó szennyezőforrásnak számítanak az anyagukban ólmot vagy rezet tartalmazó házi vízcsövek, ha magas szén-dioxid tartalmú, ún. agresszív víz áramlik bennük, ez ugyanis idővel képes kioldani az említett fémeket a cső anyagából, amelyek így megjelenhetnek a csapvízben. Abban, hogy a vízvezetékekben folyó víz mennyire korrozív, szerepet játszik tehát a víz kémhatása (pH), hőmérséklete és ásványi anyag tartalma. Ezek a fémek már kis mennyiségben is súlyosan egészségkárosítók – az ólom komoly agy, máj és idegrendszeri károkat okoz, továbbá tömegesen pusztítja a vörösvértesteket.

Természetes folyamatok hatására előforduló szennyezések

A felszín alatti vizekben megjelenhetnek olyan természetes anyagok, amelyek az egészségre károsak, vagy esztétikai problémát okoznak (kellemetlen szag, íz vagy megjelenés). Ezek a természetes szennyezők származhatnak a felszínről és a felszín alatti közegből egyaránt. A talajban és a kőzetekben áramló víz magával ragadhat például magnéziumot, kalciumot és kloridokat (sókat), amelyekre egy bizonyos mennyiségig szüksége van az élő szervezeteknek, de a túlzott mértékű bevitelük káros is lehet. Némely felszín alatti víz pedig tartalmazhat olyan oldott kémiai elemeket, amelyek már kis mennyiségben is károsak az egészségre – ilyen az arzén, a bór, a szelén vagy a radon.

Néhány, a természetben megjelenő alkotóelem:

• Mikroorganizmusok: baktériumok, vírusok, paraziták, és egyéb mikroorganizmusok gyakorta előfordulnak a vízben. Némely közülük komoly egészségügyi problémákat okozhat.  A tünetek (általában hányinger, hasmenés) jelentkezhetnek röviddel a szennyezett vízből való ivás után. Maga a mérgezés lehet gyors lefolyású, vagy hosszú időn át lappangó, súlyossága egyenesen arányos a szennyezettség és a bevitel mértékével. A mikroorganizmusok által okozott szennyezéseknek leginkább a sekély kutak vizei vannak kitéve.
• Radionuklidok: radioaktív elemek (például urán vagy rádium). Ezek az elemek leginkább a felszín alatti kőzet- és víztestekben fordulhatnak elő. A radon gáz halmazállapotú, ami az urán bomlásából származik. A radon belélegezve a legveszélyesebb, tüdőrákot okozhat, de oldott állapotában is káros az egészségre.
• Nitrátok és nitritek: ezek a szennyezők nagy mennyiségben általában emberi tevékenység nyomán kerülnek a vizekbe, de a bekerülésük természetes folyamatok hatására is végbe mehet. A talajokban keletkeznek különféle nitrogénvegyületek bomlásakor, ezt követően pedig a talajban áramló víz szállítja őket a felszín alatti víztestekbe. Nitrát és nitrit által szennyezett víz nagy mennyiségben való fogyasztása csecsemőkre és kisgyermekekre nézve a legveszélyesebb („kék csecsemő” szindróma).
• Nehézfémek: talajok és felszín alatti kőzettestek alkotóelemeiként fordulhat arzén, kadmium, króm, ólom és szelén. Ritka, hogy számottevő mennyiségben forduljanak elő a házi kutak vizeiben.