Információk

Tudástár

Általános információ a kutakról

A különböző kúttípusokat többféle szempont alapján lehet csoportosítani. Ilyen szempont például a kivitelezés módja, a kutak mélysége, vagy a felhasználás célja. A lakossági felhasználók körében leginkább a sekély és a kis mélységű kutak terjedtek el, egyrészt azért, mert ezek legtöbbször elegendő vizet biztosítanak egy átlagos lakossági vízigény kielégítéséhez, másrészt minél sekélyebb egy kút, annál alacsonyabb a kivitelezés és a fenntartás költsége.

MINDEN KÚT VÍZJOGI LÉTESÍTÉSI ENGEDÉLY KÖTELES! Az engedélyezésről bővebben itt olvashat.


A leendő kút mélységét minden esetben az határozza meg, hogy milyen mélyen van a talajvíz és annak milyen a minősége. 

A kutakat csoportosíthatjuk kialakításuk, mélységük, hasznosításuk, a vízadó típusa, a termelt víz hőmérséklete, vagy a vízminőség és a kitermelt víz ásványi összetétele szerint.

Kialakítás szerint a kút lehet
  • ásott
    • normál kivitelezésű ásott kút
    • süllyesztett kút
  • vert
  • fúrt

 

Mélység szerint a kút lehet
  • sekély mélységű (30 m-nél kisebb mélységű, általában száraz vagy folyadéköblítéses fúrási technológiával készülő) kút,
  • kis mélységű kút (30-200 m közötti talpmélységű kút, kivitelezése általában folyadéköblítéses fúrással történik),
  • közepes mélységű kút (200-500 m közötti talpmélységű kút, kivitelezése általában folyadéköblítéses fúrással történik)
  • nagy mélységű kút (500 m-nél mélyebb kút, kivitelezése általában folyadéköblítéses technológia alkalmazásával történik)

 

A vízadó típusa szerint, a kút lehet
  • talajvízre,
  • parti szűrésű vízre,
  • rétegvízre és
  • karszt- vagy hasadékvízre települt kút.

 

Célja és hasznosítása szerint a kút lehet
  • termelőkút:
    • ivóvízellátásra
    • a háztartási vízigények kielégítésére
    • energetikai hasznosításra
    • öntözésre
    • ipari vízigény kielégítésére;
  • nyeletőkút,
  • monitoring (megfigyelő) kút.
Ásott kút

Az ásott kutak a talajvízből, tehát az első vízzáró réteg feletti vízadó rétegből termelik a vizet. A talajvíztartó réteg átlagos mélysége kb. 30 m, de az ásott kutak általában 5-15 méter mélységűek. Ezek a típusú kutak kisebb vízigény (0,5-5 m3/nap) kielégítésére alkalmasak, és mivel viszonylag nagy mennyiségű vizet képes tárolni, ezért főként gyengébb vízadók esetén javasolt a használatuk.

A kivitelezés módja, technológiája szempontjából a kút lehet “normál” kivitelű ásott kút, vagy süllyesztett kút.

Normál kivitelű ásott kutak

A kivitelezéskor az előre kialakított munkagödörbe utólag építik be a kútbélelést, amely az ilyen típusú kutak fő eleme (mivel a kútbélés utólag kerül kiépítésre, ezért ez a kúttípus csak állékony talajban létesíthető!) A kút palástja leggyakrabban előregyártott betongyűrűkből áll, de kialakítható tégla, vagy kőfalazattal is.

A kútbélés – anyaga szerint – lehet

  • betongyűrű (ez a leggyakoribb),
  • tégla,
  • kőfalazat,

Kialakítása szerint lehet

  • tömör,
  • perforált vagy ablakos, esetleg
  • hézagos,

Vízbeáramlás szerint

  • alulról, a kúttalpról (tömör bélésű kút),
  • oldalról, a falazaton keresztül (perforált vagy hézagos kialakítású kút).

A kútbélés aljára 5-10 mm átmérőjű mosott kavics kerül. Ez a kavicsréteg akadályozza meg a talaj finomabb szemcséinek bejutását a kútba. A kútfej kialakításakor gondoskodni kell arról, hogy a kútba felülről ne kerülhessen szennyeződés, erre vasbeton tetőzet vagy jól záró aknafedél lap a legmegfelelőbb. Az ásott kút átlagosan 0,5 – 5,0 m3/nap vízigény kielégítésére alkalmas.

Süllyesztett kút

A süllyesztett kutak készítésénél – szemben a normál kivitelezésű kutakkal – nincs előre kiásott munkagödör, hanem a kútköpenyt (pl. betongyűrű) a felszínen a kijelölt helyre állítják és annak belsejéből termelik ki a földet, miközben a kútköpeny a saját súlya alatt kívánt mélységig lesüllyed. A kutak átlagos mélysége 15-20 méter, amelynek köszönhetően a legfelső vízadó réteg megcsapolására alkalmasak. Az így kialakított kút többnyire alulról táplálkozik, a kút aljára szintén kavicsréteg kerül. A vízkitermelést szolgáló szerelvények (pl. a szivattyú, vagy annak szívócsöve) a kútban helyezkednek el.

 

A vert (Norton) kút

A többségében talajvizet hasznosító vert kutak kialakítása során egy lyukakkal ellátott vascsövet vernek le a talajvíz szintje alá. A cső a lyukakon keresztül telítődik vízzel, amit pumpával vagy – mélyebben lévő nyugalmi vízszint esetén – szivattyúval hoznak a felszínre. Ezek a típusú kutak alapvetően kis vízigény kielégítésére alkalmasak. Míg az Alföldön nagy számban használják, az ország jelentős részén a talajviszonyok nem teszik lehetővé az alkalmazásukat.

A Norton-kút tömör heggyel felszerelt, a vízkitermelésre alkalmas képződmény elhelyezkedésének megfelelően perforált acélcső, amelyet veréssel hajtanak le a megcsapolni kívánt vízadó rétegbe. Az ilyen típusú kutak átmérője általában 40-60 mm, átlagos mélységük 10-15 méter. Ez a kúttípus maximum 30 méteres mélységig alkalmazható, s az első vízzáró réteg felett elhelyezkedő felszín alatti víz (talajvíz) kinyerésére alkalmas.

A fúrt kút, csőkút

A fúrt kutakat általában nagyobb mélységben lévő vízadók megcsapolásához használják. Miután lefúrnak a megfelelő mélységig (miközben szükség esetén egy béléscsővel a furatot megtámasztják), egy – a vízadó megfelelő szintjén – perforált, vékonyabb csövet helyeznek el a furatban, amely köré szűrőkavicsot szórnak, majd a fölött cement- vagy agyagszigetelést helyeznek el, végül az ideiglenesen beépített béléscsövet eltávolítják. A fúrás történhet szárazon vagy valamilyen öblítőfolyadék alkalmazásával. A talajvízre telepített fúrt kút általában egyrakatos kútszerkezettel, egyetlen végleges szűrőcső rakattal készül.

Az eljárás lényege tehát, hogy egy forgatórúdra szerelt súlyosbító és fúrófej segítségével – amelyet csigasoron keresztül engednek le – a terhelés és a forgatás hatására a kőzet felaprózódik, és az alkalmazott eljárásnak megfelelő közeg (folyadék, levegő, stb.) a furadékot a felszínre szállítja. A fúrás menete és műszaki megvalósítása függ a tervezett kút mélységétől, a felszín alatti rétegek anyagától, valamint a szűrőzni kívánt réteg vízadó képességétől. A jelenleg hatályos jogszabályi környezet, a környezetvédelmi és szakmai előírások és műszaki szabványok által definiált követelmények alapján, az úgynevezett egyrakatos kutak csak a talajvízréteg megcsapolására létesíthetőek. Az ennél mélyebb rétegekre kivitelezett kutak esetében minden esetben szükséges egy vagy több – a szűrőcső rakatnál nagyobb átmérőjű – technikai csőrakat (béléscső) beépítése is.

A víz körforgása

A hidrológiai ciklus a Föld talán legmeghatározóbb természetes folyamata. A víz különböző halmazállapotaiban folyamatosan cserélődik a felszíni és a felszín alatti közegek, illetve a légkör között. A hidrológiai ciklus táplálja azon erőket, amelyek a legtöbb természetes folyamatot működésben tartják. Ilyen például az időjárás, vagy maga a földi élet.

A körforgásban résztvevő víz a következő közegekben lehet jelen: a légkörben, az óceánokban, a tavakban és folyókban, magában a biomasszában, a gleccserek és hómezők jégtömegében, illetve felszín alatti vízként a talajban, a kőzetek pórusaiban és repedéseiben.

A Földön lévő vízkészlet 97%-a sós víz. A maradék 3% alkotja édesvízkészletünket, amelynek közel 70%-a szilárd (fagyott) halmazállapotban van, 30%-a felszín alatti víz, és csak kb. 1,2%-át alkotják a felszíni vizek (tavak, vízfolyások).

A víz körforgásának hajtóereje a Nap energiája, ez indítja be a párolgást a szabad vízfelületekről. A felhőkben tározott víz csapadék formájában a felszínre kerül, a lehullott csapadék egy része beszivárog a felszín alá. A beszivárgás mértéke nagyban függ az adott területet felépítő kőzetek tulajdonságaitól.

A felszín alatti víz is folyamatos mozgásban van, hajtóereje a hidraulikus gradiens, ami azt jelenti, hogy a felszín alatti egyes pontokon különbözőek a nyomásviszonyok, és a nyomás kiegyenlítése indítja be a víz mozgását. Az eltérő nyomásviszonyok elsősorban a domborzati különbségekből adódnak, ami a felszín alatt különböző vízszinteket eredményez. Amíg a víz a felszín alatt tartózkodik, felmelegszik, illetve magába old egyes anyagokat a befogadó kőzetekből. Az áramlást a későbbiekben ez is befolyásolja (hőtranszport, tömegtranszport). A felszín alatti víz elsősorban forrásokban, vízfolyásokban csapolódik meg természetes formában.

A csapadék egy része elfolyik a felszínen, egy részét felveszik a növények, egy része pedig beszivárog a felszín alá, ezeket a területeket a földtani felépítés és a domborzat határozza meg (beszivárgási területek). A víztartó kőzet minősége nagyban befolyásolja az áramlási sebességet, amely az aprószemcsés kőzetekben (pl. homok) általában nagyon kicsi, néhány méter, tíz méter évente. Hasadékos kőzetekben, karsztokban, ahol vannak kiemelt áramlási pályák, nagyobb átmérőjű járatok, az áramlás sebessége igen nagy lehet. A felszín alatti víz természetes módon a megcsapolódási területeken jut a felszínre, itt befejezi felszín alatti útját. Ezek általában a mélyebben fekvő területek, a források, vizenyős területek, folyók menti területek. A felszíni és a felszín alatti vizek ezért nem függetlenek egymástól.

A klímaváltozás okozta jelenségek, mint az aszály és az árvizek közvetlen, azonnali hatással vannak az emberek életére, azonban a hosszú távon bekövetkező változások (hőmérséklet-növekedés, párolgás növekedése, csökkenő beszivárgás, növekvő lefolyás, egyenlőtlen csapadékeloszlás) a víztartókban is kimutatható, nehezen visszafordítható hatást okoznak.

 

A felszín alatti vizek

A Föld édesvízkészlete nagy értékű és sérülékeny erőforrásunk. Hazánkban az ivóvízellátás 95%-a felszín alatti vizek termelésével történik, de ezeknek a vizeknek fontos szerepük van a mezőgazdaság és az ipar vízigényeinek kielégítésében is. Ahogyan a világ kutatóinak és döntéshozóinak egyre nagyobb kihívást jelent, hogy biztosítsák a megfelelő vízmennyiséget a különböző vízigények kielégítésére, úgy válik egyre fontosabbá egyéni szinten is vízkészleteink jobb megismerése.

Forrás: Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), 2012

A felszín alatti vízzel kapcsolatos kutatások több száz évre nyúlnak vissza. A korabeli vízkitermelési technikákból adódó tapasztalatok azt a képet alakították ki, hogy a felszín alatt vízzáró (általában agyagos) és vízvezető/víztartó rétegek helyezkednek el, és a víztartó rétegekben lévő vizek egymástól független, elkülönült egységeket alkotnak. A 20. század közepétől kezdődően azonban ez a szemlélet túlhaladottá vált, és a modern kutatások bebizonyították, hogy teljesen vízzáró kőzet nem létezik, és a felszín alatti vizek egységes rendszert alkotnak. A kőzetek eltérő porozitásától és permeabilitásától függően eltérő mennyiségű vizet képesek raktározni, illetve ez határozza meg a felszín alatti vízáramlás jellegét is. A felszín alatti víz utánpótlódása a csapadékból származó beszivárgás. A víz a felszín alatt folyamatos mozgásban van, a földtani felépítés és a domborzat függvényében a felszín alatti tartózkodási ideje néhány naptól akár több tízezer évig változhat.

A korábbi szemlélettől eltérően tehát teljesen vízzáró kőzet nem létezik, és a felszín alatti vízáramlási rendszerek geológiai időskálán mérve egységes áramlási rendszerként értelmezhetők. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy a felszín alatti vízkivételek tervezésekor mindig számolni kell a teljes vízrendszerben hosszabb távon okozott hatásokkal, ezért az adott vízkészletet csak a megújulás mértékén szabad igénybe venni. Mivel a felszín alatti vizek egységes rendszert alkotnak, így a bejutó szennyeződések a felszín alatti vizek minden elemére hatással lehetnek (pl. szennyezett talajvíz esetén egy rossz kialakítású kúttal a mélyebben fekvő, védett rétegvíz könnyen elszennyezhető).

Bár a rendszerszemlélet alapján a felszín alatti vizek típus szerinti csoportosítása bizonyos értelemben túlhaladottnak mondható, gyakorlati megfontolások miatt a mindennapi életben mégis használatosak, ezért ezeket az alábbiakban mutatjuk be röviden.

Talajnedvesség

A felszín és a talajvíztükör között helyezkedik el az úgynevezett háromfázisú zóna. Az itt található, a talajszemcsék közötti hézagokat csak részben kitöltő vizet talajnedvességnek nevezzük. A felszínről beszivárgó víz egy része hártyaszerűen tapad a talajszemcsékre, és a nehézségi erő hatására sem szivárog mélyebbre.

Talajvíz

A felső vízrekesztő réteg felett – vagy ilyen réteg híján nem mélyebben, mint 50 méter – az üledékes kőzetekben (homokos, kavicsos üledékek) elhelyezkedő vizet talajvíznek nevezzük. A talajvíz szintjére a csapadék közvetlen hatással van.  A talajvíz a csapadékból, illetve a felszíni vizekből beszivárgás útján keletkezik. A talajvíztükör magassága – és a rétegbeli áramlás iránya – függ a csapadék- és hőmérsékletviszonyoktól, valamint a morfológiai és ezzel részben összefüggő nyomásviszonyoktól.

A talajvíz és a felszíni vízfolyások kapcsolatban állnak egymással. Amikor a talajvíz szintje magasabb, mint a vízfolyásban mért vízszint, valamint utánpótlódása főként a háttérből érkezik, akkor a talajvíz rátáplál a vízfolyásra, a talajvíz áramlása a vízfolyás felé irányul (lásd lenti ábra).

Abban az esetben, ha a talajvíz szintje alacsonyabb, mint a vízfolyásban mért vízszint a vízfolyás táplálja a talajvizet, és a talajvíz áramlási iránya a vízfolyás felől a szárazföld irányába mutat (lásd lenti ábra.)

A talajvíz az ország területén egyes hegyvidéki térségek kivételével szinte mindenütt jelen van, mennyisége térségenként változó. Hazánkban a talajvíztükör átlagos terepszint alatti mélysége 2-5 méter, a dombvidéki hátságokon 8-10 méter. A talajvízszint elsősorban a csapadék és a párolgás függvényében ingadozik. Magyarországon legmagasabb helyzetét többnyire áprilisban éri el, a hóolvadást követő beszivárgás és a nagy mennyiségű tavaszi csapadék következtében. Legalacsonyabb szintje – az erős nyári párolgás és a növényi párologtatás miatt – októberben várható. Az éves vízszintingadozás mértéke jellemzően meghaladja az 1 métert.

A talajvízszint ingadozását az emberi tevékenység is befolyásolja. A folyószabályozás, a vizenyős területek lecsapolása, a bányaművelés, az intenzív, felszín alatti vízből történő öntözés a talajvízszint süllyedését okozhatja. . A talajvíz közvetlen kapcsolatban van a felszínen folyó tevékenységekkel, ezért könnyen elszennyeződhet. Magyarország területén a talajvíz általában nem alkalmas emberi fogyasztásra.

Az intenzív felszín alatti vízkivétel a vizek túlhasználatához vezet, amely mennyiségi problémákat idéz elő. A vízügyi hatóság a vízjogi engedélyek kiadásakor számba veszi a felhasználható készletet, azonban az illegális vízkivételek nem kerülnek a nyilvántartásba, így a számításokat is nehéz elvégezni, ami a készletek csökkenéséhez vezet. A problémát a klímaváltozás is tetézi, mivel csökken a beszivárgás. A Duna-Tisza-közi Homokhátságon és a Nyírség-Hajdúhát területén mára komoly vízhiány alakult ki. Bővebb információ elérhető Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási tervének második, felülvizsgált változatában, és az ehhez készült Jelentős vízgazdálkodási kérdések c. dokumentumban.

Rétegvíz

Rétegvíznek nevezzük azokat a felszín alatti vizeket, amelyek két vízrekesztő réteg között helyezkednek el, jellemzően 50 méter alatti mélységben. A rétegvíz – csakúgy, mint a talajvíz – egyfajta pórusvíz, jellemző tulajdonsága, hogy nyomás alatt áll.

A rétegvíz az egyik legértékesebb vízkincsünk, mert sok esetben védett a felszín felől érkező szennyeződésektől, ezért emberi fogyasztásra közvetlenül is alkalmas lehet. Ivóvizünk jelentős hányada e vízkészletből származik. A rétegvizek utánpótlódása hosszú idejű, akár több ezer évet igénylő folyamat, ezért fontos, hogy kitermelésük csak a megújulás mértékén történjen.

A felszíni hőmérséklet befolyásoló hatása kb. 20 méteres mélységben megszűnik, így elmondható, hogy a rétegvizek hőmérséklete általában független az időjárástól. Magyarországon 20 méteres mélységben kb. 10°C-os hőmérséklet uralkodik, ami ezután lefelé haladva 100 méterenként átlagosan 5°C-kal növekszik (a világátlag 3,5°C növekedés 100 méterenként). A 30°C-nál melegebb vizeket termálvíznek nevezzük. Magyarország a Kárpát-medence kedvező geotermikus adottságai miatt termálvizekben előnyös helyzetben van, azonban számolni kell a készletek lassú utánpótlódásával.

Hasadékvizek, karsztvizek

A hasadékvíz  összefoglaló elnevezése azon felszín alatti vizeknek, amelyek kőzetek repedéseiben, hasadékaiban helyezkednek el. Ezek közül a legismertebb a karsztvíz, ami karsztosodó kőzetekben (mészkő, márga, dolomit) van jelen.

A csapadékvíz a felszínről részben diffúz módon beszivárgással, részben koncentráltan, kiemelt helyeken, a víznyelőkön keresztül jut a kőzet hasadékaiba, járataiba, ahol folyamatos mozgásban van. A karsztvíz a völgyek oldalán bővizű állandó, vagy időszakos karsztforráson keresztül jut a felszínre. A karsztok jellemzője, hogy a víz nagy átmérőjű járatokban közlekedik, így a felszín alatti áramlási sebesség jóval nagyobb lehet, mint a porózus víztartóban lévő talajvíz vagy rétegvíz esetében. A karsztvíz emiatt jóval sérülékenyebb is, mert az esetlegesen jelen lévő szennyező anyagok is koncentráltan jutnak a felszín alá, és a szennyezés terjedése nagyságrendekkel gyorsabb, mint a porózus víztartók esetében.

Parti szűrésű vizek

A felszíni vizek, vízfolyások közelében fúrt kutak a vízfolyást hosszanti irányban kísérő, kavicsos, homokos üledékben tározott felszíni vizet csapolják meg. Egyféle definíció szerint a parti szűrésű vizek azok a vizek, amelyek a vízfolyások mentén telepített kutakból úgy termelhetők ki, hogy a kitermelt víz legalább 50 %-a magából a folyóvízből származik. Ez feltételezi a vízadó rendszer szoros és közvetlen kapcsolatát a vízfolyással, illetve a mederfenék megfelelő áteresztő képességet. A parti szűrésű vizek átmenetet alkotnak a felszíni és a felszín alatti vizek között. Vízutánpótlásukat főként a felszíni vizekből, vízfolyásokból nyerik, de részt vesznek benne a felszín alatti vizek is. A parti szűrésű vízkivétel fontos jellemzője, hogy a kavicságy természetes szűrőként működik, így az azon átáramló folyóvíz a szennyező anyagoktól megtisztulva jut a kutakba. Ivóvizünk mintegy 40%-a parti szűrésű vízből származik.

A felszín alatti vizek minőségét a felszínről és a felszín alatti közegből származó szennyezők egyaránt veszélyeztetik. A felszínről származó szennyezés mértéke szinte mindenhol nagyobb, emiatt általánosan elmondható, hogy minél mélyebben helyezkedik el egy víztest, a vize annál tisztább. Ugyanakkor különféle szennyező anyagok jelen vannak a felszín alatti közegben is (például kőzetek alkotóásványaiként vagy mesterséges módon kialakított felszín alatti szennyvíztárolókban). A szennyező anyagok szállítóközege leggyakrabban maga a víz, vagyis a felszínről beszivárgó vagy a felszín alatti közegben mozgó víz.

Azokat a kockázatos emberi tevékenységeket, amelyek károsan befolyásolhatják a felszín alatti vizeket, csoportosíthatjuk a tevékenység jellege és a területhasználat szerint.

A kockázatos emberi tevékenység lehet:

  • a felszín megbontása, ill. a felszín izolálása, borítása,
  • vízkivétel, vízhasználat, felszín alatti vízszintek megváltoztatása,
  • vegyi anyagok gyártása, használata és tárolása,
  • hulladékok és veszélyes hulladékok keletkezése és tárolása.

 

Kockázatos területhasználatok:

  • ipari: bányászat, nehézipar, feldolgozóipar, élelmiszeripar stb.
  • mezőgazdasági: talajművelés, öntözés, állattartás, műtrágyák- és növényvédő szerek alkalmazása stb.,
  • urbanizáció: felszíni változtatások, úthálózat, közlekedés, hulladékok stb.,
  • egyéb területhasználatok, pl. szabadidős tevékenység.

 

A különböző területhasználatokkal kapcsolatos, felszín alatti vizeket veszélyeztető tevékenységek:

Bányászat

  • A nyersanyagok kitermelése következtében drasztikusan megváltozhat:
    • a felszín alatti vizek szintje (bányák víztelenítése miatti mesterséges vízszint-csökkentés),
    • a feszín alatti vizek áramlási útja (víztartó rétegek kitermelése, vágatok átmosása),
    • a felszín alatti vizek minősége (kőzetek kilúgzása, mikrobiológiai kioldás: savas bányavíz, bányákban hátrahagyott termelőeszközök, szennyezőanyagok).
  • A vízrekesztő rétegek nem megfelelő módon történő áttörése a nyomásviszonyok megváltozásához vezethet.
  • A kutatófúrások és termelőkutak nem megfelelő kiképzése a különböző rétegek vizének keveredését, a szennyezőanyagok mélyebb rétegekbe jutását okozhatja.
  • A mélyfúrásokba, illetve azokon keresztül a kőzetrétegekbe idegen anyag, esetleg szennyezőanyag visszainjektálása.
  • Ipari víztározók és zagytározók létesítése, veszélyes iszapok, zagyok tárolása.
  • Meddőhányók és egyéb bányászati hulladékok.

 

Ipar

  • Vízkivétel ipari célokra.
  • Ipari technológiákból történő közvetlen kibocsátás.
  • Tárolt vegyi anyagok környezetbe kerülése, föld alatti tartályok kockázata.
  • Vegyi anyagok szállítása, föld alatti vezetékek (kőolaj és egyéb szénhidrogének).
  • Ipari szennyvizek tisztítása és a tisztításkor keletkező iszapok lerakása.
  • Ipari hulladékok lerakása, tárolása.
  • Veszélyes hulladékok lerakása.

 

Mezőgazdaság

  • Mezőgazdasági célú víznyerés öntözéshez, állattartáshoz (kutak létesítése).
  • Mezőgazdasági célú vízhasználatok és szennyvizek:
    • magánkutak (jelentős problémát okoz az illegális kutak nagy száma, mind vízminőségi, mind készletgazdálkodási szempontból),
    • öntözés (bemosódás a felszínalatti vízbe, talaj kilúgzása (tápanyaghiány), szikesedés, a talaj szerkezetének leromlása, stb.),
  • Trágyázás:
    • műtrágyák felhasználása következtében toxikus fémek és radioaktív mikroszennyezők bevitele a talajba, onnan bemosódás a talajvízbe, nitrát bemosódása a felszín alatti vízbe, nitrogén és foszfor bemosódása a felszíni vizekbe (eutrofizáció),
    • a szerves tápanyagpótlók, a trágya, a hígtrágya, a komposzt, a szennyvíz és a szennyvíziszap toxikus fémek és nem bomló (perzisztens) szerves szennyezők felhalmozódását, a higiéniás minőség romlását okozhatják.
  • Növényvédő szerek alkalmazása során
    • direkt a talajra vagy a talajba juttatott, valamint
    • légi kijuttatással a talajra és a felszíni vízbe juttatott toxikus és perzisztens vegyi anyagok.
  • Fel nem számolt dögtemető: fertőző mikroorganizmusok talajba, felszíni és felszín alatti vízbe jutása.

 

Urbanizáció

  • Vízkivétel: közüzemi kutakkal nagy mennyiségű ivóvízkivétel a felszíni vizekből és a felszín alatti vizekből.
  • Szennyvíz: nagy mennyiségű szennyvíz keletkezése, a kommunális és az ipari szennyvizek kevert gyűjtése.
  • Nem megfelelően szigetelt szennyvízszikkasztók: a szennyvíz elszikkasztása, azaz direkt a talajba (talajvízbe) szivárogtatása, magas szerves anyag és nitrát tartalommal, magas higiénés kockázattal.
  • Közüzemi szennyvíztisztító: a tisztított szennyvíz a felszíni vizeket terheli, a szennyvíziszap elhelyezésének problémái.
  • Települési szilárd hulladéklerakó: megfelelően megválasztott és előkészített helyszínre, ellenőrzötten és megfelelően izolálva lerakott hulladék kis kockázatot jelent a felszín alatti vizekre, e régebbi és nem szakszerűen lerakott hulladékokból a megbontott felületen keresztül beszivároghatnak a veszélyes anyagok.
  • Illegális hulladéklerakók esetén hiányzik a terület alkalmasságának vizsgálata, a lerakó szigetelése, melyhez hozzájárul a lerakott anyagok ismeretének hiánya.
  • Közlekedés:
    • autóutak, úthálózat,
    • hajtóanyagok szállítása, raktározása, üzemanyag-töltőállomások,
    • közlekedési hulladékok: kipufogógázok, fáradt olajok, autógumi, akkumulátor stb.,
    • útsózás.
  • A felszín borítottsága: A város talajának nagy része szilárd burkolattal borított, ami megváltoztatja a vizek lefolyását és beszivárgását. A nem burkolt részeken intenzívebb beszivárgás valószínű. Az esővíz a csatornahálózaton keresztül a felszíni vizeket terheli és nem jut el a felszín alatti vizekbe. A felszín borítottsága megváltoztatja az alatta lévő talaj víz- és levegő viszonyait, ezen keresztül módosíthatja a víz felszín alatti útját és minőségét.
  • Haváriák, balesetek: Az intenzív használat során gyakoriak a balesetek, haváriák, melyek gyakran a felszín alatti vizeket veszélyeztetik a szennyezőanyagok – földalatti tartályok kilyukadása, tankautók kilyukadása, veszélyes vegyi anyagokat szállító járművek balesetei, technológiai hibák és balesetek üzemekben, helytelen tárolás és raktározás stb. miatti – környezetbe kerülésével.

A felszín alatti vizek szennyező vegyületeinek csoportosítása

A szennyezőanyagokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk:

  • A szennyezést okozhatja természetes anyag abnormális koncentrációja, vagy természetidegen anyag (xenobiotikum).
  • A környezeti elemekben és az élő szervezetekben szokásos koncentrációjuk alapján lehetnek makro-, mezo- és mikorszennyezők.
  • A szennyezők fizikai állapotukat tekintve lehetnek szilárd formában, például kovalens kötéssel a talaj szemcsék szervetlen vagy szerves mátrixába épülve vagy adszorbeált formában, ionosan kötve. Lehetnek a vizes fázisban oldva vagy abban szuszpendálva, esetleg a felszín alatti víz felületén különálló fázist alkotva. A szennyezők egy része gőz, vagy gázfázisú, a talajlevegőben vagy a talajvízben oldva.
  • Kémiai szerkezetük szerint lehetnek szervetlen elemek, szervetlen vegyületek és szerves vegyületek.
  • Hatásaik alapján lehetnek toxikus, mutagén, teratogén stb. anyagok. Hatásuk koncentrációjuktól függ, némely anyagok kis koncentrációban esszenciálisak, azaz az élő szervezetek számára nélkülözhetetlenek.

 

Emberi tevékenység hatására előforduló szennyezések

A leggyakoribb, a talajt, felszíni és felszín alatti vizeket szennyezőanyagok az alábbiak:

  • Nitrátok, foszfátok, szerves anyagok, melyek természetes koncentrációban szükségesek és ártalmatlanok, de nagy koncentrációban károsak lehetnek. A talaj nem képes visszatartani és hasznosítani őket, így jó vízoldhatóságuk miatt, vagy a talajok eróziójával a felszín alatti vizekbe bemosódnak elszennyezve azokat. Forrásaik a helytelenül alkalmazott mű- és szerves trágyák, elszikkasztott szennyvizek és nem megfelelően kihelyezett hígtrágyák.
  • Illó- és nem illó alifás és aromás szénhidrogének, mint a kerozin, benzin, gázolaj, benzol, policiklikus aromás szénhidrogének (PAH) stb. Leggyakoribb veszélyeztető iparágak és tevékenységek a kőolajbányászat és -feldolgozás, a benzinkutak, a közlekedés, a műanyaggyártás. A szénhidrogének egy része biológiailag könnyen bomlik és kevéssé toxikus, ezeknél az ökoszisztéma veszélyeztetése gyakran a levegőtől való elzárásnak tulajdonítható. Kockázatosabbak (toxikus, mutagén, karcinogén, teratogén hatásúak) az aromás és a policiklikus aromás szénhidrogének. Ezek biodegradálhatósága limitált, egyesek nagymértékben perzisztensek. Poliaromás szénhidrogének mindig kísérik az olajos szennyeződéseket.
  • Illó- és nem illó halogénezett szerves vegyületek, mint a triklóretilén, perklóretilén, peszticidek és poliklórozott bifenilek (PCB). Szinte kivétel nélkül erősen toxikus hatású vegyületek, melyek az ökoszisztémát és az embert egyaránt veszélyeztetik, perzisztensek, bioakkumulációra hajlamosak. Forrásaik a növényvédőszer gyártás, a fafeldolgozás, a papírgyártás, a műanyagipar és a villamosipar (PCB).
  • Toxikus fémek és toxikus fémek vegyületei: (Ag, As, B, Be, Cd, Co, Cr, CrVI, Cu, Fe, Hg, Mn, Mo, Ni, Sn, Pb, Zn) az ércbányászat, a kohászat és a fémfeldolgozás, valamint az akkumulátorok és a szárazelemek gyártásakor kerülhetnek a környezetbe. A közlekedés, a növényvédőszerek szintén növelik a környezet toxikus fémterhelését. A nem megfelelő talajműveléssel, a helytelen tápanyagutánpótlással folyamatosan terheljük talajainkat. A hulladéklerakók, a legális és az illegális tárolók egyaránt kockázatot jelentenek a környezetre. A környezetbe került toxikus fémek végállomása nagy valószínűséggel a talaj, vagy a felszíni vizek üledéke.
  • Szabad és komplex cianidok: az ércbányászat, illetve feldolgozás, a bőrgyártás és a fotócikkek előállításával kerülhetnek a környezetbe.
  • Radioaktív anyagok: ( 40K, 210Po, 226Ra, 238U és 134Cs, 137Cs, 90 Sr, 131I), melyek természetes forrásokból (K-műtrágyák, urán- és tóriumbányászat) és emberi tevékenység révén (atomreaktorok, atomrobbantás) kerülhetnek a környezetbe.

A baktériumok és nitrátok jelen vannak az emberi és állati végtermékekben. A fertőtlenítő- és tisztítórendszerek gondos üzemeltetése és a trágya megfelelő kezelése elengedhetetlen a szennyezés megelőzése érdekében. A szemétdombok és egészségügyi hulladéklerakók szintén kockázatot jelentenek. A bakteriálisan vagy nitráttal szennyezett vizek fogyasztása a gyermekekre, idősekre és immunhiányos állapotban szenvedő felnőttekre nézve a legkárosabb. A nitrátszennyezés egyik fő forrása a mezőgazdasági tevékenységekhez kötött műtrágya és növényvédőszer használat. A bennük lévő kemikáliák a legelővigyázatosabb alkalmazás mellett is jó eséllyel végzik a felszín alatti vizekben, a szennyezés megelőzésének szempontjából a hangsúly itt a mennyiségen van. Bizonyos helyi adottságok, mint a talaj típusa vagy a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása szintén befolyásolják a szennyezés mértékét. Sok műtrágya-típus tartalmazza a nitrogén olyan formáit, amelyek lebomlásakor ártalmas nitrátok keletkeznek. A földeken alkalmazott növényvédőszerek és műtrágyák bejuthatnak a helyi vízfolyásokba. Továbbá veszélyesek lehetnek az épületek kártevőmentesítésére használt vegyszerek is.

A háztartásokból származó hulladékok szintén veszélyesek lehetnek a felszín alatti vizekre, amennyiben nem megfelelően kivitelezett vagy üzemeltetett házi szennyvíztisztítóban vannak kezelve. Ilyen, a háztartásokból származó vegyi anyagok a festékek, hígítók, mosó- és oldószerek. Gyakori, a háztartási ivóvíz minőségét rontó szennyezőforrásnak számítanak az anyagukban ólmot vagy rezet tartalmazó házi vízcsövek, ha magas szén-dioxid tartalmú, ún. agresszív víz áramlik bennük, ez ugyanis idővel képes kioldani az említett fémeket a cső anyagából, amelyek így megjelenhetnek a csapvízben. Abban, hogy a vízvezetékekben folyó víz mennyire korrozív, szerepet játszik tehát a víz kémhatása (pH), hőmérséklete és ásványi anyag tartalma. Ezek a fémek már kis mennyiségben is súlyosan egészségkárosítók – az ólom komoly agy, máj és idegrendszeri károkat okoz, továbbá tömegesen pusztítja a vörösvértesteket.

 

Természetes folyamatok hatására előforduló szennyezések

A felszín alatti vizekben megjelenhetnek olyan természetes anyagok, amelyek az egészségre károsak, vagy esztétikai problémát okoznak (kellemetlen szag, íz vagy megjelenés). Ezek a természetes szennyezők származhatnak a felszínről és a felszín alatti közegből egyaránt. A talajban és a kőzetekben áramló víz magával ragadhat például magnéziumot, kalciumot és kloridokat (sókat), amelyekre egy bizonyos mennyiségig szüksége van az élő szervezeteknek, de a túlzott mértékű bevitelük káros is lehet. Némely felszín alatti víz pedig tartalmazhat olyan oldott kémiai elemeket, amelyek már kis mennyiségben is károsak az egészségre – ilyen az arzén, a bór, a szelén vagy a radon.

Néhány, a természetben megjelenő alkotóelem:

  • Mikroorganizmusok: baktériumok, vírusok, paraziták, és egyéb mikroorganizmusok gyakorta előfordulnak a vízben. Némely közülük komoly egészségügyi problémákat okozhat.  A tünetek (általában hányinger, hasmenés) jelentkezhetnek röviddel a szennyezett vízből való ivás után. Maga a mérgezés lehet gyors lefolyású, vagy hosszú időn át lappangó, súlyossága egyenesen arányos a szennyezettség és a bevitel mértékével. A mikroorganizmusok által okozott szennyezéseknek leginkább a sekély kutak vizei vannak kitéve.
  • Radionuklidok: radioaktív elemek (például urán vagy rádium). Ezek az elemek leginkább a felszín alatti kőzet- és víztestekben fordulhatnak elő. A radon gáz halmazállapotú, ami az urán bomlásából származik. A radon belélegezve a legveszélyesebb, tüdőrákot okozhat, de oldott állapotában is káros az egészségre.
  • Nitrátok és nitritek: ezek a szennyezők nagy mennyiségben általában emberi tevékenység nyomán kerülnek a vizekbe, de a bekerülésük természetes folyamatok hatására is végbe mehet. A talajokban keletkeznek különféle nitrogénvegyületek bomlásakor, ezt követően pedig a talajban áramló víz szállítja őket a felszín alatti víztestekbe. Nitrát és nitrit által szennyezett víz nagy mennyiségben való fogyasztása csecsemőkre és kisgyermekekre nézve a legveszélyesebb („kék csecsemő” szindróma).
  • Nehézfémek: talajok és felszín alatti kőzettestek alkotóelemeiként fordulhat arzén, kadmium, króm, ólom és szelén. Ritka, hogy számottevő mennyiségben forduljanak elő a házi kutak vizeiben.

Fogalomtár

VÍZKUTAKRA VONATKOZÓ FOGALMAK (forrás: MSZ 22116:2002  magyar szabvány)

alappont: a kút közelében elhelyezett magassági jel, amely a kút mélységi jellemzőinek viszonyítási síkja

iránycső: fúrólyuk irányításának biztosítására, valamint a térszínhez közeli rétegek (elsősorban a talajvíz) kizárására, elszigetelésére beépített csőrakat.

kavicsköpeny/kavicsolás: a vízadó réteg szemszerkezetéhez igazodó, méretezéssel meghatározott, osztályozott és mosott kavicsfrakció elhelyezése a szűrőcső és a fúrólyuk fala közé.

kútakna: a kút üzemeltetéséhez, karbantartásához szükséges szerelvények elhelyezésére és védelmére szolgáló, vízzáró falazattal készült talajszint alá süllyesztett létesítmény.

próbaszivattyúzás: szűrőcső beépítésével és szivattyúzással végzett vizsgálat a réteg(ek) termelési jellemzőinek (kivehető hozam, leszívás mértéke) meghatározására.

szűrő(cső): A kútkiképzésnél alkalmazott lyukakkal, nyílásokkal ellátott cső, melyet a víztartó megnyitására alkalmaznak, és amelyen keresztül a víz bejuthat a kútba, de a szilárd szemcsék kútba jutását megakadályozza.

tisztítószivattyúzás: a szűrő környezetéből a finom szemek erős szivattyúzással történő eltávolítása, a vízadóképesség növelése és a homokmentesen kitermelhető legnagyobb vízhozam elérésének biztosítása érdekében.

üzemi vízszint: a termelt vízhozamhoz tartozó vízszint alapponttól mért távolsága

vízhozam: a kútból időegység alatt kitermelt víz mennyisége.

védőcső: a szűrőcső sérülésmentes beépítésének, és kavicsolt kutak esetén a kavicsszórás hézagmentes kivitelezésének biztonságát szolgáló ideiglenesen elhelyezett béléscsőrakat. Alkalmazása kis mélységű fúrásoknál, hagyományos és kavicsolt kutaknál egyaránt indokolt.

Vgtv. : 1995. évi XLVII. törvény a vízgazdálkodásról


VÍZMINŐSÉGRE VONATKOZÓ FOGALMAK (forrás: 201/2001. (X.25.) Korm.rend.)

határérték: az a parametrikus érték, amely felett mérlegelés nélkül korrekciós intézkedést kell tenni.

tisztítószivattyúzás: a kútban található pangó víz eltávolítása a reprezentatív mintavétel biztosításához. A szükséges minimális mennyiség a kút térfogatának háromszorosa. A tisztítószivattyúzást ajánlott a helyszínen mérhető geokémiai paraméterek állandóságáig végezni (pH, fajlagos vezetőképesség, zavarosság). A szivattyúzás hozama maximálisan 0.2 – 0.3 l/perc, amelynél az alacsony talajvíz áramlási sebesség biztosítja a tisztítást. A felszínről történő visszacsurgást meg kell akadályozni.

védett réteg: olyan, vízkivételre alkalmas felszín alatti víztartó réteg, amely felett egy természetes, összefüggő vízrekesztő képződmény helyezkedik el, amely megakadályozza a víztartó réteg elszennyeződését.

vízminőségi jellemzők: a víz minőségének leírására és értékelésére szolgáló mutatók (paraméterek)

További fogalom-magyarázatokat talál, az Online vízügyi szótárban, amelynek eléréséhez kattintson ide

Kapcsolódó jogszabályok

Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)

1995. évi LIII. törvény A környezet védelmének általános szabályairól

1995. évi LVII. törvény A vízgazdálkodásról

1996. évi LIII. törvény A természet védelméről

2011. évi CCIX. törvény A víziközmű szolgáltatásról

72/1996. (V.22.) Korm. rendelet A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról

219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet A felszín alatti vizek védelméről

147/2010. (IV.29.) Korm. rendelet A vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról

123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről

201/2001. (X.25.) Korm. rendelet Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről

438/2015. (XII. 28.) Korm. rendelet A vízgazdálkodási bírság megállapításának részletes szabályairól

71/2015. (III.30.) Korm. rendelet A környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről

438/2015. (XII. 28.) Korm. rendelet A vízgazdálkodási bírság megállapításának részletes szabályairól

41/2017.(XII.29.) BM rendelet A vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalmáról

101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet A felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről

6/2009. (IV.14. KvVM-EüM-FVM együttes rendelet A földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről

30/2008. (XII.31.) KvVM rendelet A vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó műszaki szabályokról

13/2015. (III. 31.) BM rendelet A vízügyi és a vízvédelmi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól

 

Szabványok

MSZ 22116:2002 Fúrt kutakra vonatkozó szabvány

MSZ 15298:2002 Vízföldtani napló tartalmi és formai
követelményei

MSZ 448-44:1990 Ivóvízvizsgálat. Bakteriológiai vizsgálat

Kérdése van?

Amennyiben kérdése van a honlap áttekintését követően, kérjük tájékozódjon, hogy megtalálja-e a választ a Gyakran Ismételt Kérdések között. Amennyiben nem, javasoljuk, hogy elsősorban települése jegyzőjéhez forduljon, vagy a kapcsolati oldalon találhatja meg a területileg illetékes szervezetet, amely számára megfogalmazhatja kérdését.

Gyakran ismételt kérdések

Az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, tömeges megbetegedést okozó COVID-19 fertőzés miatti humán járvány gazdasági következményeinek elhárításával összefüggésben, az állampolgárok kötelezettségeinek könnyítése érdekében a felszín alatti vízkivételt biztosító, engedély nélkül létesített vagy üzemeltetett vízi létesítményeknek a hatóság felé, bírság kiszabása nélküli bejelentésére a jogalkotó a kérelmezőnek a jelenleginél három évvel hosszabb határidőt biztosít. Így az illegálisan kialakított és használt kutak utólagos engedélyeztetése a korábbi, 2020. december 31-ig tartó határidő helyett 2023. december 31-ig kezdeményezhető bírságmentesen. A határidő meghosszabbítása a kérelmezőre nézve kedvező szabályt állapít meg, ezért azt a már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. (Kihírdetve: 2020.05.28.-i Magyar Közlöny, 5.20.§)

A jegyzői engedélyezés alá tartozó kutakra vonatkozóan megállapítható, hogy

– 1992. február 15. napja után létesült minden kútra (ásott és fúrt kútra egyaránt) vízjogi létesítési engedélyt kellett volna kérni, és ennek következtében most fennmaradási engedély adható ki;

– 1992. február 15. napja előtt létesült kutak esetében arra az ásott kútra, amely a jogszabályok értelmében (mélységének és elhelyezkedésének függvényében) jogszerűen létesült engedély nélkül, üzemeltetési engedélyt kell adni;

– 1992. február 15. napja előtt létesült kutak esetében arra az ásott kútra, amelyre létesítésének időpontjában (mélységének és elhelyezkedésének függvényében) engedélyt kellett volna kérni, fennmaradási engedélyt kell adni;

A vízügyi ágazat célja a kutak engedélyezett státuszba történő sorolásával az, hogy e vízilétesítmények regisztrálva legyenek és adatbázisba kerüljenek. Erre a vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás és a felszín alatti vizek minőségi állapotának nyomon követése miatt van szükség.

Az engedélyezés másik célja a kúttulajdonosok érdekeinek védelme a nem megfelelő munkát végző kivitelezővel szemben. Az eljárás során a hatóság kontrollálni tudja, hogy a kút valóban megfelelő helyen és minőségi anyagokból készüljön. A rossz helyen és minőségben megépített kutak komoly anyagi veszteséget okozhatnak a kutak tulajdonosainak. (Ld. még ezzel kapcsolatban a „Mik a kérelem vizsgálatának főbb szempontjai a vízjogi létesítési engedély igénylésekor?” kérdést is.)

Nem. A kút létesítésére, átalakítására, megszüntetésére vonatkozó helyi önkormányzati hatáskörbe tartozó engedélyezések esetén, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 2. mellékletének XIII. pontja szerint, az alábbi vonatkozó eljárások illetékmentesek:

„2. melléklet – KÖZTEHERFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÁ NEM ESŐ ELJÁRÁSOK ÉS IGAZGATÁSI JELLEGŰ SZOLGÁLTATÁSOK

XIII. Egyéb

16. A közműpótló talajvízkút létesítésének, átalakításának, megszüntetésének engedélyezése

17. Az öntözési berendezések vagy az öntözőtelepek engedélyezési eljárása, ha az a vízhasználat engedélyezése keretében történik

18. A felszín alatti vízkivételt biztosító vízilétesítmények engedélyezési és bejelentési eljárása”

Az üzemeltetési/fennmaradási engedély kiadása külön szankcióval (bírsággal) nem jár, ha a tulajdonos az eljárást 2023. december 31-ig kezdeményezi. A fennmaradás engedélyezése esetén üzemeltetési engedélyt nem kell kérni.

A Vgtv. 29. § (4) bekezdése alapján „Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízilétesítmény megépítése vagy átalakítása végleges hatósági engedély nélkül, vagy a végleges hatósági engedélytől eltérően történt, a létesítő részére az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a vízügyi hatóság a vízimunka, vízilétesítmény megvizsgálása után – az eset összes körülményeire is figyelemmel – a létesítő részére a fennmaradási engedélyt utólag megadja, egyidejűleg vízgazdálkodási bírság megfizetését kell előírni. A bírság az engedély nélkül létrehozott építmény értékének 80%-áig, engedély nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén 1 000 000 forintig terjedhet. A természetes személyre kiszabott bírság összege nem haladhatja meg a 300 000 forintot.”

Igen. A kútra az ingatlantulajdonosnak az üzemeltetési/fennmaradási engedélyt akkor is meg kell szereznie, ha úgy nyilatkozik, hogy a kutat nem használja (ez alól a kút lefedése sem jelent kivételt). Amíg a vízilétesítmény létezik (nem kerül szakszerűen eltömedékelésre), addig az engedélyezési eljárást le kell folytatni. A kút megszüntetését külön „megszüntetési engedély kérelem” benyújtásával kell kezdeményezni.

A jegyző, a Vgtv. 4. §-a alapján helyi vízgazdálkodási hatóságként jár el, és kutakra vízjogi engedélyezési eljárást folytat le, amelynek eredményeként ún. vízjogi engedélyt ad ki. Ez a kutak megépítéséhez, átalakításához, üzemeltetéséhez és megszüntetéséhez szükséges. Az engedély nélkül létesült kutakra vízjogi fennmaradási vagy üzemeltetési engedély adható (lásd fentebb), amennyiben a kút vízvédelmi, vízgazdálkodási, környezetvédelmi, népegészségügyi és építésügyi érdekeket bizonyítottan nem sért. Kút megszüntetésére (eltömedékelésére) megszüntetési engedély alapján kerülhet sor.

Tekintettel arra, hogy a Vgtv. nem tesz különbséget a vízkivételt biztosító kutak között, így ezek utólagos engedélyezésének hatásköre megoszlik a helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörrel rendelkező jegyző, illetve a vízügyi és vízvédelmi hatáskörrel rendelkező kijelölt megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok (a továbbiakban: katasztrófavédelmi igazgatóság) között.

Azok az ásott, vagy fúrt kutak tartoznak a jegyző hatáskörébe, amelyekre az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

  • legfeljebb 500 m3/év vízkivétellel üzemelnek, és
  • kizárólag talajvízkészletet, vagy parti szűrésű vízkészletet használnak, és
  • épülettel vagy annak építésére jogosító hatósági határozattal, egyszerű bejelentéssel rendelkező ingatlanon vannak, vagy létesülnek, és
  • házi ivóvízigény vagy háztartási vízigény kielégítését szolgálják, tehát
  • nem gazdasági célú vízigény kielégítésére szolgálnak, és
  • nem érintenek kijelölt, kijelölés alatt álló vagy előzetesen lehatárolt védőidomot, vízbázisvédelmi védőterületet.

Amennyiben az előző feltételek közül bármelyik nem teljesül, akkor nem a jegyző, hanem az illetékességgel rendelkező Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság hatáskörébe tartozik a kút engedélyezése! Kivételt képeznek ez alól a mezőgazdasági öntözési célú vízkivételt biztosító talajvízkutak, melyek esetében pedig a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) jár el.

A vízbázis-védőterületek elhelyezkedésével kapcsolatban a területi vízügyi hatóságok (katasztrófavédelmi igazgatóságok) és ivóvízbázisokra vonatkozóan a helyi vízművek rendelkeznek naprakész információkkal.

A jegyzői hatáskörbe tartozó kutak engedélyezési eljárásaiban szükséges-e tervező által elkészített műszaki tervdokumentáció becsatolása?

A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó (azaz, jegyzői hatáskörbe tartozó) vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalmi követelményeit a 41/2017 (XII.29. ) BM rendelet 2. melléklet tartalmazza.

Lásd a 41/2017 (XII.29. ) BM rendelet 2. melléklet „I. A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó kutak vízjogi létesítési engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalma„ pontjában.

A vízkútfúrás szakmai követelményeiről [101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet] és a vizek hasznosítására vonatkozó általános szabályokról szóló [147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet], valamint a fúrt kutakra vonatkozó műszaki szabvány (MSZ 22116:2002) előírásai alapján,

Vizsgálják, hogy a leendő kút az ingatlanon

  • olyan távolságban lesz-e az épületektől, hogy a működése épületstatikai problémákat nem okoz;
  • a felszín alatt elhelyezkedő közművek védőtávolságán kívül esik-e, továbbá a fúrótorony/ fúróállvány felállíthatóságát illetően az elektromos légvezetékek helyzetére is figyelemmel kell lenni;
  • megfelelő távolságra lesz-e az esetleges szennyezőforrásoktól (pl. kerti árnyékszék, trágyatároló, állattartó épület, stb.);
  • ivóvízcélú felhasználás esetén a kút 10 méteres körzete az ingatlanon belül legyen.

Vizsgálják a kút műszaki paramétereit:

  • a szabványos kútcsövek meglétét – a narancssárga és szürke színű szennyvíz, illetve csapadékvíz lefolyó csövek nem kútépítési célra készülnek;
  • a kút átmérőjét – fúrt kutak esetén minimum 90 mm. Ennél kisebb átmérő esetén nincs lehetőség mintavételre, vizsgálatok elvégzésére. Emellett kútban levő gépészeti egységek esetleges javítása, karbantartása miatt sem célszerű kisebb átmérőt alkalmazni.

Fentieken túl vizsgálják még a megbízott szakember tervezési, kivitelezési jogosultságait, és a kútfúró berendezés megfelelőségét és munkavédelemi szempontok betartását.

Lásd a 41/2017 (XII.29. ) BM rendelet 2. melléklet „II. A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó kutak vízjogi üzemeltetési és fennmaradási engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalma” pontjában.

Amennyiben a létesítési engedélyezés megfelelő előkészítettséggel történt, abban az esetben a kút üzemeltetésére vonatkozó engedély kiadása is jóval egyszerűbb feladat.

Ilyenkor ellenőrzik,

  • a kút elhelyezkedését, azaz, hogy valóban a létesítési engedélyben engedélyezett helyen lett-e kialakítva
  • a kút engedélyezett talpmélység szerinti kiépítését.

(Előfordulhat, hogy a fúrás során detektált talajtani és hidrogeológiai viszonyok miatt a létesítési engedélyben megjelölt talpmélység és a kút szűrőzése módosul. Amennyiben ezzel a változtatással a kút ugyanazt a vízadó réteget veszi igénybe, amelyre az engedély szól, akkor az eltérésnek nagy valószínűséggel nincs jelentősége, azonban a földtani és hidrogeológiai körülmények nem jogosítják fel a kútfúrót arra, hogy az első vízadó réteget átfúrva a kutat mélyebb vízadó rétegre (pl. rétegvízre) szűrőzze). Amennyiben a kút nem talaj-, vagy parti szűrésű vízadó réteget vesz igénybe, akkor a jegyző engedélyező hatóságként nem járhat el. Sajnos előfordul, hogy a kivitelezők egy része időnként hamis adatok alapján a jegyzővel próbálja engedélyeztetni a mélyebb, rétegvízkutakat. Kérdéses esetben a talpmélység ellenőrzésére a hatóság helyszíni szemlével egybekötött talpmélység mérést, vagy kútkamerás vizsgálatot is előírhat.

A fennmaradási engedély iránti kérelem elbírálása – azon okból, hogy a kút létesítése engedély hiányában történt – a létesítési engedélyezéshez hasonlóan nagyobb körültekintést igénylő feladat. Ezen eljárásban figyelembe kell venni mind a létesítési, mind pedig az üzemeltetési engedélyezés szempontjait (lásd az erre vonatkozó korábbi kérdéseket és válaszokat).

Az ásott kutak fennmaradásának engedélyezése esetében fontos vizsgálati szempont, hogy NE kerüljenek egyéb vizek (pl. háztartási szennyvíz, burkolt felületek csapadékvize) a kútba. Ha a a területileg illetékes vízvédelmi hatóság (megyei katasztrófavédelmi igazgatóság) az ilyen típusú szennyvizek kútba történő bevezetését észleli, a birtokába került információkat kivizsgálja a hatósági intézkedés igényének megállapítása és a hatósági eljárás megalapozása érdekében.

Lásd a 41/2017 (XII.29. ) BM rendelet 2. melléklet „III. A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkörbe tartozó kutak vízjogi megszüntetési engedélyezési eljáráshoz szükséges dokumentáció tartalma” pontjában

A kút megszüntetésének engedélyezésére sor kerülhet a tulajdonos kérelmére, vagy a hatóság kötelezése alapján, amennyiben a kút vízgazdálkodási, vagy vízvédelmi érdekeket sért (például helyszíni szemle alapján megállapításra kerül, hogy a kutat szennyvíz szikkasztására használják, így az komoly népegészségügyi és környezetvédelmi problémákat vet fel).

A kérelem vizsgálatakor ellenőrzik, hogy

  • a megszüntetés megfelel-e a vonatkozó műszaki, biztonsági, vízgazdálkodási és vízvédelmi, környezetvédelmi és természetvédelmi követelményeknek, valamint
  • a tömedékelést végző szakmai alkalmasságát, azaz hogy tervezői jogosultságot bizonyító MMK igazolással, illetve  a 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet. § (2) bekezdés a) pontja szerinti végzettséggel rendelkezik-e. A szakembernek a vonatkozó, hatályos műszaki és jogszabályi előírásokat és követelményeket ismernie kell!

Az engedélyek időbeli hatályára vonatkozóan a területi vízügyi hatóság hatáskörébe tartozó ügyek esetében – kivéve az elvi és a megszüntetési vízjogi engedélyt – sem írnak elő a jogszabályok kötelező időtartamot. Létesítési engedély tekintetében olyan határidő adása szükséges, mely alapján az igénylő a vízilétesítmény megépítését képes elvégeztetni.

Az üzemeltetési engedély kapcsán, a vonatkozó – 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet. (továbbiakban: Rendelet) – jogszabály az engedély hatályát illetően csak annyit állapít meg, hogy annak időtartamáról rendelkezni kell.

A Rendelet 5. § (4) alapján „az eljárás tárgyától és a létesítmény jellegétől függően a vízjogi üzemeltetési engedélyben rendelkezni kell, különösen az engedély hatályáról”. Az 5. § (5) alapján a vízügyi hatóság az engedély hatályának megállapítása során különösen a létesítmény vízgazdálkodási rendeltetését, műszaki jellemzőit, az üzemeltetéssel összefüggő és engedélyben előírt egyéb feltételeket értékeli és veszi figyelembe. Az engedély hatálya e rendeletnek az engedély módosítására vonatkozó szabályai szerint kérelemre vagy hivatalból módosítható. A vízjogi engedély módosítása tárgyában a 10/A.-14. §-ban leírtak az irányadók.

A Rendelet 4/A. § (7) bekezdés szerint a megszüntetési engedély a véglegessé és végrehajthatóvá válásának napjától számított 2 évig hatályos, és maximum 1 alkalommal, legfeljebb 1 évvel meghosszabbítható.

  • Új, saját célú ivóvízmű csak ott létesíthető, ahol a közműves ivóvízhálózat nem áll rendelkezésre.
  • Az ivóvíz közműhálózatba bekapcsolt házi ivóvízhálózatot saját célú vízellátó létesítménnyel összekötni tilos. [58/2013. (II. 27.) Korm.rendelet. § (4)].
  • A nem víziközműből származó víz azon mennyiségének mérésére, amelyet a felhasználó közüzemi szennyvízhálózatba vezet be, telki vízmérőt kell beépítenie, és kérnie kell annak leszerelést megakadályozó zárral vagy plombával történő ellátását a víziközmű-szolgáltatótól [58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet. § (2)].

A kiadott vízjogi engedélyekről a települési önkormányzat jegyzője nyilvántartást vezet, amely tartalmazza az engedélyezett vízilétesítmény megnevezését, műszaki alapadatait, helyét (utca, házszám, helyrajzi szám), rendeltetésének célját, létesítésének időpontját, az engedély kiadásának keltét és hatályát, az engedélyes személyét, kút esetén annak átmérőjét, talpmélységét is. A nyilvántartást évente egyszer (minden év március 31-ig) megküldi a területileg illetékes vízügyi igazgatóságnak. [72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet. 24. § (7) és (9)]

Az adatszolgáltatás a vízügyi igazgatóság vízkészlet-gazdálkodási feladatainak ellátásához szükséges.

Amennyiben ásott vagy vert kút utólagos (fennmaradási vagy üzemeltetési) engedélyeztetéséről van szó, akkor nem szükséges a 101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet 13. §-a szerinti szakember közreműködése, fúrt kút utólagos engedélyeztetésekor viszont igen. [101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet 13. § (2)]

A kivitelezést csak a 101/2007. (XII.23.) KvVM rendelet 13. § (2) bekezdés szerinti szakember végezheti.

A jegyző vagy a területi vízügyi hatóság által kiadandó engedély megkülönböztetése szempontjából jogszabály a fogalmat nem határozza meg. Gazdasági célú vízigénynek minősül minden, a háztartási igénytől eltérő, azt meghaladó vízigény. A gazdasági cél nem azonos fogalom a mezőgazdasági céllal. A gazdasági célú vízigénybe beletartozhat az öntözés, állattartás is, amennyiben ezek a tevékenységek gazdasági haszonnal járnak. Például egy őstermelő által folytatott piaci termelő tevékenységhez tartozó (amely tevékenységért területalapú támogatást is kap a gazdálkodó) vízigény már nem háztartási vízigény. Ugyanígy gazdasági célú vízigénynek számít egy ingatlanon belül – egy másik példával szemléltetve – egy kis autómosó üzem üzemeltetéséhez szükséges vízmennyiség akkor is, ha 500 m3/év küszöb alatt marad a vízfelhasználás.

A saját háztartásban jelentkező igények ellátását jelentik főként a következő tevékenységek: jellemzően az ingatlanhoz tartozó kiskert és gyepterület locsolása, az építmények és az ingóságok időszakos tisztítása, karbantartása, a nem mezőgazdasági célból termesztett növények öntözése, a háztáji (nem gazdasági célból tartott) állatok itatása és ellátása, kerti medence feltöltésére és vízpótlására.

A kút önmagában háztartási vízigény kielégítésére kaphat fennmaradási engedélyt, de ivóvíz kivétel céljára ebben az esetben a jogszabály tiltja a hasznosítást (ld.: a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 55. §). A cél, hogy a lakosság a biztonságosabb ivóvízhálózathoz csatlakozzon, amint az kiépítésre kerül.

A Vgtv. 15/C. § (1) bekezdés határozza meg a vízkészletjárulék fizetése alóli mentességek szempontjait. Ennek megfelelően a bekezdés c) pontja alapján nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után. Tehát sem járulékot, sem adót nem kell fizetni.

A jegyző hatáskörébe tartozó kutakkal legfeljebb évi 500 m3 vizet vesznek ki, ami azonban a vízkészlet-járulék fizetési küszöböt nem éri el.  Nincs hazai gyakorlata annak, hogy a lakosság házi vízigényének kielégítését szolgáló kutakra adófizetési kötelezettséget vetnének ki. Emellett a közelmúltban történt kutakkal kapcsolatos kormányzati intézkedések mind a szabályok könnyítését célozták. Ezért nem várható, hogy a kitermelt víz után fizetni kelljen.

A házi vízigényt kielégítő kutakból kivett víz mennyiségét nem szükséges mérni, amennyiben az abból származó vizek nem kerülnek közcsatornába elvezetésre. Közcsatornába történő – akár részleges – bevezetés esetén, kérjük tájékozódjanak a területileg illetékes víziközmű-szolgáltató ügyfélszolgálatán.

Igen. A szakszerűtlenül kivitelezett kutak elszennyezhetik a tiszta vízadó rétegeket. Sok esetben, ha a vízkivétel az első vízadó réteg alatti vízadóból (rétegvíz) történik, a gyors és olcsó kivitelezés érdekében a kontár kútfúró figyelmen kívül hagyja a kútépítési szabályokat, és nem tömedékeli el a fúrt átmérő és a beépített csövezet közötti gyűrűsteret. A rosszul kiképzett kutak csőszerkezete mentén a felszínről szivárgó szennyező anyagok viszonylag nagy sebességgel és koncentráltan juthatnak be a felszín alatti vízbe. A nem megfelelő kútkialakítás (palástcementezés hiánya) a mélyebb, rétegvizet, karsztvizet szolgáltató kút esetében a már szennyezett talajvizet közvetlen módon a mélyebb helyzetű, tiszta vizű rétegekbe vezetheti. A lakossági vezetékes ivóvízellátás az ország egyes területein nagy részben e mélyebb rétegek vizének felhasználásával történik, ezért kiemelten fontos azon kúttulajdonosok felelős magatartása, akik szintén e rétegek vízkészletét veszik igénybe.

Mivel az engedély nélkül létesített kutak a hatóságok előtt rejtve maradnak, nem lehet kalkulálni, hogy egy adott területen mennyi felszín alatti vizet termelnek ki. A vízgazdálkodásért felelős minisztérium, a területi vízügyi hatóság és a vízügyi igazgatóságok részére ezért nem áll rendelkezésre hiteles adat ahhoz, hogy meghatározzák egy adott területre vonatkozóan a szabad, tehát felhasználható vízkészletet. Társadalmi szempontból is komoly gondot jelent, ha az illegális vízkivétel egy területen olyan mértékű vízszintsüllyedést eredményez, hogy a jogszerűen létesített és üzemeltetett kutak tulajdonosai nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű vízhez.

Nem. Az alacsony áron és engedély nélkül létesített kutak ára azért tűnik első körben kedvezőnek, mert ezekbe többségében rossz minőségű anyagokat építenek be. A nem kútépítés céljára gyártott, de a fúrt kutakba a kontár kivitelezők által sajnos mégis gyakran épített olcsó műanyag csövek (pl. PVC szennyvíz lefolyó cső) szilárdsági követelményei nem megfelelőek: hosszú távon a rétegnyomás hatására deformálódnak és törnek. Így a kút használhatatlanná, a benne levő szivattyú kiépíthetetlenné válik, a tönkrement kút pedig ritkán javítható. Összességében többe kerül egy illegális és gyakran többször megfúrt kút létesítése, mint az egyszer, a szükséges vízjogi engedély alapján létesített, minőségi anyagokból megvalósult vízilétesítmény beruházása. A rossz kutak és azok kontár kivitelezői így a környezetszennyezésen túl az állampolgárokat is megkárosítják.